Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Karddal és tollal a haza szolgálatában

28. kép Kisfaludy Sándor emléktáblája a franciaországi Draguignanban, ahol 1796 júliusában járt felől. Később, bár lett volna rá alkalma, nem is mert már megkockáztatni hasonló kihágást. Október 16-án végre arról írhatott a feleségének, hogy „Megvan a Békesség!". Ezt követően sietve megírta a nádor és a császár búcsúbeszédét a díszszemlére. Október 26-án készült el a szöveggel, amit ezután gyorsan kinyomtatott 35 ezer példányban, ezúttal már nem a saját költségére. A beszédet később annyira megváltoztatták, hogy - saját bevallása szerint - alig ismert rá. A nemesi felkelők hazatérése után még egy feladata maradt: megírni az insurrectio történetét. Vagy másfél hónapot töltött Budán, a várban lakva, ám a teljes történettel csak két év alatt készült el, immár otthon, szerető felesége mellett. Az anyag németül készült el, és a titkos levéltárba került.

477 Irodalmi pályája ekkora már magasan szárnyalt, az ország talán legkedveltebb költőjeként tisztelték. 1801-ben, névtelenül jelentette meg a Szinnyei 418.

p., Praznovszky 29.p.