Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Karddal és tollal a haza szolgálatában

27. kép Szegedy Róza hajfonata így írja le: „A Politia a Fő hadiszállásban, - az Idegeneknek, és a Kémeknek megvizsgálása: a Mészárosoknak, kenyérsütőknek, Markotányosoknak igaz, vagy hamis mértéke, - a Grandprofosz, és minden Execvutiók az én Inspectióm alatt vannak. - A napkönyvnek vezetése, az Insurrectió Históriájának Leírása; - minden magyar Proclamátiok, Hadi parancsolatok, és Levelezések, - az egész Insurrectionális Gyalogságnak expeditioja."

475 Június 27-én személyesen is láthatta I. Ferenc császárt, aki a bősi táborba érkezett szemlét tartani, ám azonnal vissza is tért Pozsonyba. Kisfaludy reménytelenségérzése csak fokozódott a háború kimenetelét illetően, amikor eljutott hozzá Napóleon wagrami győzelmének híre. Ettől kezdve leveleiben szinte csak egy dologról beszélt: a békéről. A békéről, amely hol közelinek tűnt, hol pedig fényévekre látszott távolodni, a békéről, amelynek legfőbb akadályát Napóleonban látta, aki „mindent meg kíván tartani, amit most bír". Az insurrectiós sereggel augusztus 24-én Kisbérre vonult Sándor

208

, ahol egészen novemberig állomásoztak. Azért ki-kimozdult innen, augusztus 25-én például Tatára mentek a császárnét köszönteni névnapján, szeptember 6-án pedig Téten látogatta meg beteg édesapját (akit nem sokkal korábban haramiák kiraboltak, és pénzre nem lelvén a családi iratokat dúlták fel).

476 Szeptember végén - a nádor távollétét kihasználva - egy nap Veszprémbe ment engedély nélkül, ám majdnem bajba került, ugyanis a nádor időközben visszatért, és érdeklődött holléte 475 476 uo. 27.p. uo. 41.p.