Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)
A ma is virágzó köznemesi ágak
család az első világháború után konszolidált polgári körülmények között élt. Semsey Lajosnak Lakner Etelkával kötött házasságából 1920-ban született Lajos (4ü3) nevű fia. Ifjabb Lajos kitűnő iskoláztatásban részesült. A középiskolát a debreceni piaristáknál végezte 1939-ben, majd a patinás Budai Szent Imre Kollégium bentlakó diákjaként a József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. A háborús éveket Budán élte át, „a nehéz időkben katonaszökevény volt". A szakmát Glatz József építőmesteméi kezdte. Az ország háború utáni újjáépítésében meghatározó szerepet vállalt. Az ő főmérnöki vezetésével valósultak meg az első hároméves terv nagy beruházásai. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei beruházások kivitelezésére alakult Magasépítési Vállalat megszervezésével Szíjjártó Lajos építésügyi miniszter bízta meg. O irányította a Mályi Téglagyár, a Miskolci Műegyetem, a Helyőcsabai Cementgyár, a Nyíregyházi Dohányfermentáló stb. felépítését. Abban az időben alkotott kiemelkedőt, amikor a háborús pusztítás miatt a gépek és az építőanyag állt legkevésbé rendelkezésre a tervek megvalósításához, s mindezt leleménnyel és tehetséggel kellett pótolni. Ezeknek a nagyberuházásoknak a befejezése után az IPARTERV-hez ment dolgozni. Az IPARTERV-es korszakában a következő állami nagyberuházások tervezésében és kivitelezésében vett részt: a székesfehérvári könnyűfémmű héjszerkezetű csarnokai, a Pasaréti úti „Vasas" ugyancsak héjszerkezetű csarnoka, a Csepel Művek új gyára, a Dunai Hőerőmű 200 méteres kéménye stb. Az '50-es és '60-as években a magyar szaksajtó folyamatosan Semsey Lajos újításairól zengett dicséretet 97 . Az egyik jelentős újítása a könnyűszerkezetű (üreges vasbeton) Semsey-födém tervezése és az előre gyártott elemekből álló üzemcsarnokok, az ún. SR (Semsey-Reisch) típusú ipari csarnokszerkezet tervezése és kivitelezése volt. Ez utóbbi egy 1958-ban kiírt országos pályázaton nyert első díjat. 1956-ban az 1300 fős Ipari Épülettervező Vállalatnak a forradalmi tanácsába választották, és tagja lett ennek fegyveres testületének is. Szakmai karrierje a következő évben hanyatlott, de kiemelkedő tehetségét a népgazdaság nem nélkülözhette. Az 50-es évek legvégén a dr. Menyhárd István által tervezett 97. Építők Lapja 1953. december 4.; Újítók Lapja 1954. április 20.; Népszabadság 1960. december 3.; Magyar Ifjúság 1962. február 10.; Újítók Lapja 1965. július 13.; Népszava 1965. július 30.
