Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Fejés és tejfeldolgozás

ték, de nem födték le, hogy meg ne poshadjon. Ezt a másnap reggeli tejjel dolgozták fel. 5 liter tejből lett 1 kg gomolya. A tejet a juhászné dolgozta fel. Ha a gazdának nem juhásza, hanem csak bojtárja volt, a gazda felesége készítette a gomolyát. (E. J.) Ennek ideje Szent György-naptól (április 24.) Mihály-napig (szeptember 29.) tartott. Mihály nap után eresztették rá az anyákra a kosokat, ilyenkor a juhok elapasztották a tejet. Juhtúrónak a Mihály-nap körüli tej volt a jó, mert akkor már nem volt nagyon meleg. Nyáron a túró megavasodott, olyan erős, csípős lett, hogy nem mindenki tudta megenni. Túrót eladni nem szoktak, de ismerős, baráti családnak ajándékba adtak. (ü. J.) A túrót előbb apróra törték, majd dézsába rakták és zsírpapírral vagy gyolcsruhával födték le, hogy levegőt ne kapjon. Ezután a dézsában csavarmenetes szorítóval tömörítették, mire az a vajat feladta. Ebből a vajból készítettek süteményt, bélest. Télen a túrót tésztára, kenyérre kenve fogyasztották, de legjobban „málépuliszkára" rakva szerették. Nem éhezett meg tőle a pásztor, s ihatta rá a vizet. Korábban a pásztorok leginkább a város (Hajdúböszörmény) nyugati oldalán laktak, mert erre voltak a legelők. A tagosítás előtt sokan a város környékén legeltettek és fejésre behajtották a nyájakat az udvarokra. A fejés után újra kihajtottak, s estig legeltettek. Éjszaka bent hált a nyáj az udvaron, trágyáját, amikor megszáradt, összekaparták és a kamrába behordták. Télen a kemencét fűtötték vele. A második világháború után a fenti szempont már nem érvényesült, mivel a legelők úgyis messze voltak, s már nem hozták haza naponta a tejet, hanem a juhászok, juhásznék a kunyhóban dolgozták azt fel, készítették a gomolyát. (P. M.) Az oltószer (gyomorótó) készítése: Disznóöléskor a disznó gyomrának belsejét,,meghúzták" (késsel megtakarították) és befőttes üvegbe tették, vizet öntöttek rá, majd az üveget hólyagpapirral lezárták. A gyomor az üvegben megsavanyodott. Mikor szükség lett rá, a levet leöntötték róla és újabb friss vizet öntöttek rá. A tejet a leöntött folyadékkal oltották. Míg újra szükség nem lett rá, az az üvegben savanyodott. Egy gyomor elég volt 200 anyajuh tejéhez a fejés teljes idejére. Ebből a szerből 10 liter tejhez kellett egy kávéskanálnyi. Az oltószer készítését „ecetágyazásnak" mondták. Másik adatközlő szerint a disznó gyomrát lenyúzták, s megaprították. Ez által az olyan lett, mint a csirke zúzája. Egy edénybe téve jól megsózták, majd összefűzték és kiakasztva szárították. Ezután forró ecetet öntöttek rá és hűlni hagyták. Befőttes üvegbe rakva tartották, az üveg száját lekötötték, hogy ereje el ne menjen. így esztendőkig is elállt, de fél év múlva már használhatták. Ebből egy kávéskanálnyi elég volt 15 liter tejhez. Ha hideg volt a tej, enyhősíteni kellett, s akkor jól megaludt. (P. M.) Az 1920-30-as években a tejet még gyomorótóval altatták. 4 98 *