Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Főzés, étkezés
Ha legeltetés közben a juh elfeküdt, a juhász is lefeküdt a nyáj mellé. Vándorláskor az eleséget nem pakolta le a szamárról. Pár óra múlva megindult a juh, s felkelt a juhász is. Téli időszakban legeltetve haladtak 20-30 kilométert. Az esti hűvösben egy órát feküdtek, azután csak hajnalban álltak meg pihenni „A Riten lefeküdtünk, Zelemirbe felkeltünk" - mondták. Reggel a szamárról lepakoltak, früstököltek, s tovább mentek. (P. P.) A ménest nappal csak gyalog őrizték, estefelé „megbuktatták", a kunyhó felé irányították, ahol a lovak állása volt. A pásztorok éjjelre két csoportot alkottak, egyik csoport estétől éjfélig, a másik éjféltől reggelig őrizte a ménest, lóháton. Éjszaka egy kutyától is megriadtak a lovak, ilyenkor egy pásztor gyalog semmit el nem érhetett volna. (H. Zs.) A juhász a juhot soha nem hagyhatta magára. Ha éjszakára bezárta azokat a karámba, rábízhatta egyik bojtárjára, maga elmehetett a kocsmába, vagy a menyecskékhez. Éjszaka a legelőn a nyáj mellett azon az oldalon aludt, amerről a szél fújt, hogy ha a nyáj indulni akart, oda vigye hozzá a szél a hangot, s felébredjen. (N. F.) Mint láttuk, az alföldi téli-nyári legelőváltás kiterjedt a mezőgazdasági művelés alól felszabadult tarlóföldekre és erdőkre, de nagy távolságban lévő legelőkre is . Távolabbi, nagyobb juhtartó gazdaságok Mihály-naptól március végéig terjedő időszakra Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény határában béreltek téli legelőt, főképpen nádasokat, ahol a jószág enyhelyet talált. A hatóságok jövedelmük fokozása céljából november 1-től február l-ig felszabadítottak csordajárásokat vándorló juhnyájak számára. 3 7 Sok birkájuk volt, ezeket gyakran kiadták feles tartásra. Övéké lett a szaporulat, a tej, a bárány és a gyapjú fele. A gazdákkal 6 esztendőre kötöttek szerződést. A közös legelőn a városi gazdák juhain kívül 10-15 idegen juhász nyaralt évenként. A feles juhászok valamelyik környékbeli uradalomban béreltek legelőt, s abból egy részt felfogtak kaszálónak. Jó időjárás esetén itt megtermett a téli takarmányuk. Kaszálás után ezt a területet is legeltették, tarlószabaduláskor pedig a megművelt határrészeken járathatták a juhokat. Főzés, étkezés A jószág ellátása mellett kevesebb, de naponkénti teendő volt a maguk ellátása, a főzés és étkezés. Ha nem volt kint a feleség, a reggeli fejés után a pásztor a főzéshez kezdett. A reggeli legtöbbször lebbencsleves volt. A pásztorok főzőfán (szolgafán) főzték ételeiket vasfazíkban, jó időben a vasalóban, rossz időben a kunyhóban. Utóbbi esetben a kunyhó belső párkányára vízszintesen karót helyeztek, azon lógott a vasfazék. Használtak háromlábú vaslábat is, amit tavasztól őszig kint tartottak a pusztán. Ha le kellett vágni egy jószágot, annak a húsát elvitte a gazda, de hagyott belőle a pásztornak is. Az egész húst egyszerre megfőzték, de ha sok volt, egy részét eltették a kunyhóban, 37 Béres András i.m. 1972-74.140-141. 4 74fr
