Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Időjárás, időjóslás, ínséges évek
tot, milyen a pusztának állatéltető vagy állatölő füve, virága, bogara, lepkéje: szóval milyen a természet". 3 3 1929-ben volt a búza kifagyás. Ebben az évben nem termett kenyérnek való. Árpakenyeret ettek, vagy árpaliszttel keverték a szűkös búzalisztet. Adatgyűjtésünk évének február hónapjában nagy olvadás volt, közvetlenül ez után pedig nagy fagy és hideg téli idő következett. A föld, ami nappal felmelegedett, éjszaka a fagytól és a hideg széltől felszakadt. (F. M.) Úgy tartották, hogy a márciusi por aranyat ér. Ha ilyenkor porosak voltak az utak, jó nyárra, sok esőre számíthattak. Ha a jószág nyáron nagyon legelt és nyugtalan volt, ez esőt, vagy vihart jelzett. A régi öregek azt mondták, hogy ha „csorgóra áll" a hold, eső lesz. Ha „újságkor" (újholdkor) nincs eső, akkor abban a holdjárásban nem is lesz. Ha sűrű (párás) a levegő, akkor is esőt várhattak. Ha a határban a messze lévő fák vagy tanyák felemelkedtek, nagy szeles eső közelgett. Ha a debreceni Nagyerdő a böszörményi pusztán is látszott, az hideget jelentett. Ha nagyon tiszta volt az idő, nem várhattak esőt. (M. L.) Ha Szent Mihály éjszakáján dél felől fújt a szél, úgy tudták, hogy lágy lesz a tél. De azt is vallották, hogy „a kutya nem eszi meg a telet", vagyis a tél nem múlik el hideg időszak és nagyobb hóesés nélkül. Ha minden felől fújt a szél, vagyis „csűr-csavart" fújt, ilyen időt várhattak télére is. Ha nyáron „fellegbe" ment le a nap, az szeles, esős időt ígért, ha viszont „fellegbe" ment fel, akkor egy ideig „dereng-borongott", majd beborult az idő. (T. J.) Mikor a gulya harangja messzire, meg a nánási templom harangja ide (a böszörményi pusztára) hallatszott, eső volt várható. Ha a vadliba alacsonyan ment, vagy a jószág nagyon bömbölt, akkor is esőt várhattak. Mikor minden zaj „alórul" (dél felől) hallatszott, közeledő esőt jelzett. Ha „felűrül" (kelet felől), akkor inkább hideg időt várhattak. Ha „felszél" fújt, akkor csak ritkán jött eső, azt inkább az „alszél" hajtotta. Ha a varjú keringélt és károgott, szelet vártak. Ha nagyon „pirossal" ment le a nap, az várhatóan esőt, szelet jelentett. Voltak olyan kutak, amelyekben megsárgult a víz, ha eső közeledett. Ősz felé, ha a debreceni Nagyerdő vagy a tokaji hegy ide látszott, hideget jelentett. Ilyenkor a tanyák is látszottak az aljuktól a tetejükig. (M. J.-né). Ha ősszel „csűr-csavart" (változóan minden irányból) fújt a szél, úgy tartották, hogy ilyen, sűrűn változó, kiszámíthatatlan lesz a tél is. Ha nyáron „fellegbe" megy le a nap, szeles idő lesz, ha fellegben jön fel, akkor borongós - derengős nap várható. Ha Szent Mihály éjszakáján délről fújt a szél, lágy télre következtettek. (T. J.) Ha a gulya harangja messzire elhallatszott, a nánási harang szava kihallatszott a pusztára, a jószág nagyon bömbölt, vagy a vadliba alacsonyan repült, eső volt várható. 33 Málnási Ödön, 1928. 60. 4 65 *
