Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Legeltetés

Mikor minden zaj alulról (dél felől) hallatszik, akkor eső lesz. Ha felülről fúj a szél, akkor hideg lesz. A ,/e/szé/" nem, inkább csak az „alszé 1" hajt esőt. Ha a varjú keringél, károg, akkor erős szél várható. Ha nagyon piros színben megy le a nap, az szeles esőt ígér. Az 1860-as években a 63-as év volt a legszegényebb. Kurinszki József hajdúnánási juhásznak 12 ezer pengője volt a katonaládában. 30 köblös földet vett árendába, amit bevetett búzával, de nem akarta magát teljesen lekötni a gazdálkodással. Úgy tartotta, hogy pénzért mindig megkapja azt, amire szüksége lesz. De akkor volt a búza kifagyás és minden vetése kifagyott. Ezévben meghízlak 12 disznót, amit még soványan darabonként 60 pengőért kértek tőle. Pénzért vette nekik a tengerit, s később, kövéren 40 pengőért volt kénytelen eladni darabját. Sok szénája termett, amihez vett két tehenet és két lovat szekérrel. Télére 6 üsző és 4 ló volt beállítva az istállóba. Ezeket is pénzért vette. A búza, tengeri árának felét előre kellett kifizetni. Mikor a búza kifagyott, a földet bevetette árpával, zabbal és tengerivel. A válságos esztendőben a veteményt elborította a vadzab és nagy részét elölte. Mindet takarmánynak kellett levágni és a föld árendáját abból megfizetni. Ezidőben szomszédja felgyújtotta a bebiztosított istállóját, hogy pénzt kapjon kára fejében. A tűz belekapott az ő tanyájába is, megégett a vetőgépe, szekere. El kellett adni teheneit, lovait, juhait, s istállóját megcsináltatni. Ráadásul ekkor olyan áresés következett, hogy az 500 pengős tehenet 80 pengőért tudta eladni. A vásárban történt, hogy egyik gazda a lovának a nyakába akasztotta annak „paszszusát" és elengedte. Annyit sem ért egy ló, mint egy szekér szalma. Adatközlőnk két év múlva felmondta a bérelt földet, a „kaucióját" is otthagyta, csakhogy szabadulhasson a földtől. Két fia bojtárnak állt, két lánya férjhez ment, ő meg kommenciós juhász lett egy grófnál. Itt 5 évig volt számadó. A második világháború után már ismét volt tehene, disznója, ezeket eladogatta, s azok árából juhokat vett. Adatgyűjtésünk idején volt már 70 juha, ezekhez még vállalt annyit, amennyit eltarthatott és gondozni tudott. A hosszan tartó eső sok kárt tett a karámban lévő jószágban. Ha a juhok ott nagy számban teleltek, s nem volt számukra elég hely, nehezen száradtak. „Átvágta ' őket a hideg eső, olyan fehér lett a tüdejük, mint a papír és soha meg nem gyógyultak. A tüdőbaj előbb meg sem látszott a juhokon, majd köhögni kezdtek és a fejősöknek elapadt a tejük. A betegség nem volt ragályos, a beteg jószág együtt legelhetett a többivel, a pásztor csak akkor vette észre, amikor úgy lefogytak, hogy a kutya se tudta volna lerágni róluk a húst. Levágni nem volt érdemes. Ha júniusban kapta a jószág az esőt és a tüdőbajt, a beteg állatokból Mihály-napra egy se maradt. Amelyik a betegségből látszatra mégis kigyógyult, benne maradt a baj, de azzal már megöregedett. (M. L.) Legeltetés Hajdúböszörményben a tehetősebb lakosok a nagy kiterjedésű Pród pusztán, a tiszai árvizektől öntözött Réten, s egyéb, időlegesen vagy állandóan legeltetésre hasz4 66 <§>