Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Pásztortanyák és állások

Számadónak nincsen egyéb kára, Megveszi a füredi vásárba, De a szegény Jancsi juhászlegény ü maga is beleígett szegény. Barna kisjány kerüli a hodályt, Kérdezi a Jancsi juhászbojtárt. Barna kisjány, hiába keresed, Beleígett, ki tíged szeretett. Barna kisjány megy a temetőbe, Ráborul egy sírdomb tetejébe, Hull a könnye, mint a záporeső, Sajnálja a szegíny juhászlegényt... Mutassák meg nekem a sírhalmát, Hadd ültessek rajta piros rózsát. Hadd teremjen rózsát, nem tövisét, Mert ű engem igazán szeretett. (O. G.) Hajdúnánáson az első világháború után a juhos gazdák kevesebb kunyhót építettek, mivel kevesebb volt a jószág. A juhok mellett tartott sertések, pulykák miatt az uraság mégis kezdte félteni a legelőt. Összekülönbözött a juhászokkal és a juhtartó gazdákkal, mert azok a tanyájuk, kunyhójuk körül nagy legelő területet foglaltak el. Azt is panaszolták, hogy a juhászkunyhók szétszórtan voltak a legelőn, s az urasági juhász nem tudott azoktól legeltetni. A juhászok egy bárányért bérbe vettek a gazdáktól egy kisebb területet, de kétszer annyit használtak. A nagyjószágot kiverés után pár hétig forgatni, összeterelni kellett, hogy azok szokjanak össze. Ha jól sikerült a szoktatás, később már nem volt velük baj. Ha ez nem sikerült, egész nyáron vigyázni kellett rájuk. Amelyik gulyában a jószágot jól összeszoktatták, ősszel szétverni is nehéz volt, kötélen kellett hazavezetni őket. A gulyában külön csapatok is alakultak, ezek a jószágok egymáshoz szoktak, ha eltévesztették egymást, addig bőgtek, járkáltak, míg meg nem találták egymás párját. (M. J.) Kihajtás után 2-3 napig a csikó néha kiszaladt a ménesből. Engedték menni, de üzentek a gazdának, megtudakolták, hogy nem ment-e haza. Ha a csikó nem volt otthon, a gazda kereste, s ha nem találta, a csikós ment keresésére. A tanyákon érdeklődtek utána, s ha ez is eredménytelen volt, kidoboltatták, hogy elveszett. Ha egyik tanyában ráakadtak a csikóra, a pásztorkönyvbe beírt bilyog alapján követelhették azt vissza. Hiába mondta a tanya gazdája, hogy ő ezt a csikót vette, s nem akarta kiadni, a pásztor, vagy a csikó gazdája rendőröket hívott a városból. 4 63 <§>