Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 4. Pásztorbérek és viselet
A számadó legközelebbi társa az anyagi felelősséget is viselő számadó bojtár volt. Ha arra szükség volt, a külön legeltetett anyajuhok pásztora, az öregbojtár helyett teljesítette annak feladatait. A juhász a jószágot nem hagyhatta magára. A bojtár 2-3 hétben egyszer haza mehetett. Ha a nőtlen bojtár elmondta a számadónak, hogy be szeretne menni a városba, az a reggeli fejés után, vagy estétől a reggeli fejésig (fejístul fejísig) elengedte, addigra ő ment ki a legelőre a nyájjal. Ezért nőtlen juhászt nem szívesen fogadtak fel a gazdák. Kétnapos ünnep egyike a juhászé volt. Ha nem volt a juhásznak bojtárja, a juhokat rábízta a szomszéd juhászra. A pásztorok családjában a jószággal való foglalkozás igen gyakran öröklődött. S juhászoknál a gyermek iskolahagyás után először cangahajtó lett, de az már iskolás korában is lehetett. A fejős juhokat terelgette a fejőhelyhez, a kútra járt vízért, zsendice főzéskor tüzelt. Az urasági pásztorkodás korában a cangahajtót az uraság külön fizette, ha gazdánál szolgált, akkor a gazda vagy a juhász fizette. A gyermek mintegy 3 évet töltött el mint cangahajtó, de egy-két évi szolgálat után már rá is bízhatták a legelőn a juhokat. Ha már 100-150 juhot őrizni tudott, s már fejni is megtanult, besorozhatták kisbojtárnak. Dolga már jobb volt, vályút mosott, de vizet még nem kellett neki húzni. A közép-kelet-európai állattartás sajátossága a vándorlás. Ez különösen az extenzív tartásforma velejárója. Az alföldi téli-nyári legelőváltás kiterjedt a mezőgazdasági művelés alól felszabadult tarlóföldekre és az erdőkre. De nagy távolságban lévő legelőkre is. Nagyobb juhtartó gazdaságok Mihály-naptól március végéig terjedő időszakra Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény határában béreltek téli legelőt főképpen nádasokban, ahol a jószág enyhelyet talált. A hatóságok a jövedelmük fokozása céljából november l-től február l-ig felszabadítottak csordajárásokat vándorló juhnyájak számára. 31 Juhászok leginkább a Kárpátok felől jöttek és húzódtak le a Hortobágy vidékére. Sok birkájuk volt, s ezeket gyakran kiadták helyi gazdáknak feles tartásra. Övék lett a szaporulat, a tej, a bárány és a gyapjú fele. A gazdákkal 6 évre kötöttek szerződést. 600 felesre kiadott birka 6 év múlva 3000-re szaporodott. A mustrát eladták, helyettük fiatal, egészséges állatot vásároltak. így a darabszám nem változott. 4. Pásztorbérek és viselet H a a pásztor nem urasághoz, vagy nagyszámú jószággal rendelkező módos gazdához szerződött, hanem egy gulyában vagy nyájban több gazda jószágainak őrzését és ellátását vállalta, azzal a gazdával kellett béréről megállapodni, illetve azzal kellett 31 Béres András: Erdélyi purzsások legeltetése a Hortobágyon. In: Műveltség és hagyomány XV-XVI. Debrecen, 1972-74. 139-152. 141-142. 4 47 i r
