Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 4. Pásztorbérek és viselet

szerződést kötni, aki őt hamarabb megkereste. A többi jószágtartó gazda - ha elfogadta a szerződés feltételeit, oda hajthatta a maga állatait. A pásztorok bére az 1950 körüli években minden kihajtott nagyjószág után természetben 5 kg búza, 5 kg árpa, 10 dg szalonna és 4 forint készpénz volt. Ebből kellett a pásztornak a társadalombiztosítást (OTI) fizetni, a juhásznak a rühzsírt elkészíteni. A szerződött idő április 12-től november 15-ig szólt. A bért a gazdák részletekben adták a pásztornak, a terményt gépelés után, a juhásznak a pénzt nyíráskor. A természetbeniekért az egyik pásztor szekérrel járta sorba a gazdákat. Ebből a számadó naponta ellátta a bojtárokat ennivalóval. A juhásznak a gazdák a fentieken kívül 3 levél száraztésztát, 1 liter kását, 1 kg szalonnát, 5 kg krumplit adtak a kommención felül. Ezekért a kenyeres bojtár ment be minden hétfőn a városba. Hajdúnánási adatközlőnk (A. L.) gulyásbojtár korában 70 forintot kapott egy évre. Akkor még pénzben fizettek, később vált szokássá a terményben való fizetés. Minden nagyjószág után 12 kg búza és 10 kg tengeri járt a bojtárnak. A falkák a legelőn nem egyenlő számban voltak, amelyik gulyában több volt a jószág, ott kevesebbet kapott a pásztor. Hajdúböszörményben a béren felül még bocskorpénzt is kapott a pásztor, minden jószág után 10 krajczárt. Nánáson ez nem volt szokás. A bojtárt a számadó fizette. Adatközlőnknek 170 forintnyi volt a bére számadó bojtár korában. Ilyen magas bére másnak nem volt Nánáson. A hajdúböszörményi Szekeres Gábor juhásznak egyik évben tavasztól őszig a bére 5 kg búza, 5 kg tengeri, 5 kg árpa, 10 dkg szalonna és 1 forint volt juhonként. A növendékekért (1 éves korukig) nem járt semmi. A nyájban fejős juhok is voltak, azok tejét a gazdák naponként hazavitték. A vasárnapi tej a juhászé volt. A számadó juhászok tarthatták a nyájban saját juhaikat. A bojtároknak 25 tartásuk volt. Bérük havonta 1 véka termény, aminek fele búza, fele rozs. Más adatközlő szerint a bojtárnak a pénzbeli fizetése mellett a bérében 5-6 választás utáni „bérbárány" és 10 juhtartás szerepelt. Az éves kommenció lehetett 12 mázsa búza, 40 kg szalonna, 25 kg kása, 25 kg paszuly, 25 kg só és 25 juhtartás. A teljes évi bérben a szerződéskor megállapodhattak egy lótartásban, egy köblös tengerivel bevetett „bérföldben", sertés és „aprólék" (baromfi) tartásban, valamint lakás mellett tüzelő (fa vagy szalma) járandóságban. Ez esetben a pásztor a teleltetés idejét is a gazda szolgálatában töltötte. Egy bennkosztos juhásznak áprilistól Mihály-napig juhonként járt 6 kg búza és 6 forint. Ha a pásztor teleltetésre nem tudott elszegődni, valami kunyhóban húzta meg magát, s a tél folyamán alig volt miből élnie. (P. P.) A juhászok között ilyen kevés volt, mert szinte mindegyiknek volt egy kis földje, ami télére elláthatta élelemmel a családját. Az 1920-as években egy marha után járt a pásztornak egy évre 12 liter búza és 50 fillér. A bérek változása az 1930-as években: 15 kg búza és 3 Pengő. Ezidőben a csíírhésnek járt sertésenként fél kenyér, fél kg szalonna és kisebb mennyiségű termény is. Legtöbb bérük volt a csikósoknak, akik jószágonként 10 kg terménnyel és 4 4 48*