Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - A pásztorok

tük, s a nemesebbnek tartott jószággal való foglalkozás avatta a pásztori társadalom elöljáróivá. Büszkén emlegették: - A szép lónak mindenki utána fordul, az ökörnek soha! A puszták híres pásztorai voltak Bazsa Mihály, Babák Ferenc, Szécsény István és übornyák István, akiket a későbbi pásztorok sokat emlegettek, s nevükhöz történetek fűződtek. Bazsa Mihály a móricgáti Messzelátónak nevezett határrészen őrizte jószágait, amikor kutyája kincses ládát kapart ki a földből. így gazdag ember lett belőle. Mondják, hogy a betyárokkal is kapcsolatot tartott. Bogár Imréék Szánkon jártukban rossz lovait jobbakra cserélték, s ő vagyonát így is gyarapította. Gál Miklós csikós volt, számadó korában 450 lovat és 500 marhát őrzött a mórici pusztán. Szécsényi József baromnál, Deli István és Kis Pál ökörcsordánál szolgált. Gál Miklós bojtárja, Szécsény András igen káromkodós pásztor volt. A hívő katolikus csongrádi gazdák egyik jószágfelnézés alkalmával kint aludtak a pusztán, amikor hirtelen nagy vihar jött. Csattogott, villámlott, s a jószág idegesen mozgolódott, mire Szécsény hatalmas káromkodásba kezdett. Hogy a gazdák kiengeszteljék az eget, félelmükben a cserény körül letérdeltek és imádkoztak. Reggel azt mondja az egyik csongrádi tőkegazda a számadónak: - Hallja kend, Miklós bácsi! - Ezt az embört eltakaríjja kentök a cserénytül! A számadó nem fogadta meg a gazda tanácsát, mert Szécsény kötelességének igen megfelelt. O volt az, aki négy nagy pásztorkutyát úgy betanított, hogy egyik a cserény mellett várta a parancsot, három pedig mindig a falkát kerülte. A pusztán a környék pásztorait ismerték. Kelemen Jakab híres gulyásszámadó volt Bugacon. Egyszer egyik bojtárjával, Herceg Mihállyal összeveszett, s az botjával egyetlen csapással agyonütötte. Nyers Ferenc bugaci ménesszámadó és öccse Lőrinc elkötötték Deli Pál móricgáti gazda lovát, aki testvéreivel megbosszulta a tettet, verekedés közben kilőtték Lőrinc szemét. A bugaci ménesből egyszer átjött 12 csikó a móricgáti méneshez. Eljött értük Árva Tóth Miska csikósbojtár. A mórici csikós is lóra ült, de ketten se tudták az idegen csikókat visszahajtani. Ekkor jött az öreg Dukai, a bugaci csikós számadó szürke lovon, kantár és kötőfék nélkül. Volt már vagy 65 esztendős, nagy deres haja szállt az égnek. Bal kézzel leszúrta somfa botját a gyöpbe, jobb kézzel megfogta a ló sörényét, s egy ugrással pattant fel a hátára. A lovat botjával igazgatta. A többiek szeme láttára maga kikanyarította a 12 csikót a ménesből és visszahajtotta Bugacra. Egy-egy ménesnél vagy baromnál volt egy számadó, egy öregbujtár, két legény és egy lakos. A pásztorbért a számadó kapta a gazdáktól és ő fizette a bujtárokat. A járandóságokat a hagyományok és kialakult szokások szerint állapították meg, amihez a gazdáknak mindenkor alkalmazkodni kellett. Egy-egy nagyjószág után általában 25 liter gabona járt a pásztoroknak. Ezt búzában vagy rozsban kapták. Amikor a pásztorok bérét a gazdáktól összeszedték, a számadó kifizette belőle a bujtárokat, s ki-ki a maga 4 147 *