Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Pásztorélet a nagybarmoknál

részét megőrlette. A számadó és bujtárok részére az egyezségben jószágtartást is kikötöttek, ami azt jelentette, hogy a pásztorok saját jószágaikat meghatározott számban ingyen tarthatták a legelőn. A számadónak általában 30, az öregbujtárnak 10-12, a második bujtárnak 5-6, a harmadiknak 2-3 marhatartást biztosítottak. Adatközlőink emlékeztek arra is, hogy a gabona mellett jószágonként 1 kg szalonnát és 1 kg sót is kaptak a pásztorok. A bujtárok gabonajárandósága sem volt egyforma. Az öregbujtárok családos emberek voltak, nekik több bér járt, mint a legényeknek, kisbujtároknak. Pásztorélet a nagybarmoknál A

pásztorok már a jószágkiverés előtt birtokba vették a pusztát, annak alkalmas részein tanyát vertek, a maguk számára cserényeket, a jószág részére állásokat készítettek, karámokat építettek. Kapcsok Tető formájú terület négy sarkára karókat vertek le, a cserény előre elkészített, nádból kö4 148 *