Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - A puszták kialakulása és használata a XVII—XVIII. században
A Jász-Kun Kerület eladását megelőző években, a Pentz-féle összeírást követően, megtörtént a Kerületekhez tartozó pusztabirtokok értékének becslése. Ezt elsősorban határbejárások során tapasztalt terület kiterjedés alapján végezték. A puszták ingatlanértékét rajnai forintban határozták meg. A becslési adatok azután másfél évszázad folyamán nem sokat változtak. 1 rajnai forint becsértékének általában 3 kh-nyi pusztabirtok felelt meg. Szánk becsértéke 3. 840 r. ft, árendája 192 ft, területe pedig 11. 520 kh. volt. Móriczgátja becsértékét 10. 440 kh. után 3. 480 r. ft-ban, árendáját pedig 174 Ft-ban állapították meg. 5 0 1702-ben a már zálogbirtokos Német Lovagrend 16 pusztát adott bérbe Kecskemétnek. Szanknak 240, Móriczgátnak 180 ft volt egy évi bére. Móricgátot a Rákócziszabadságharc idején néhány évig Szeged bérelte. 1718-ban a két pusztát Bőde Mihály kecskeméti lakos bérletében találjuk. Bérleti díjuk egy évre 30 ft volt. 1720-ban szintén Bőde Mihály 35 ft-ért használta a pusztákat. 1724-ben és 1727-ben Szánkért Bőde Mihály 20 ft-ot, Móriczgátjáért Takács Mihály, illetve István 37 ft-ot fizetett. 5 1 1731-ben a Német Lovagrend lemondott a jász-kun birtokokról, amelyeket a korábbi zálogösszegért, 500 ezer ft-ért a pesti Rokkantak Háza kapott meg. Ekkor megújították a bérleteket is, Szánkót Kecskemét város 49 ft és 87 dénárért, Móriczgátját pedig 79 ft és 80 dénárért vette bérbe. Mindkét pusztát 1742-ben is Kecskemét bérelte. 5 2 Kecskemét város a bérelt, vagy zálogolt pusztáit két részre osztotta. A kötöttebb talajú, szántás-vetésre alkalmas területek lettek a telelők, a puszták gyengébb talajú részei, vagy egész puszták, amelyek csak legeltetésre voltak alkalmasak, nyaralóknak maradtak. Vagyonosabb gazdák egész telelőt kaptak, a szegényebbek közt pedig egyegy telelőt több részre, tanyaföldekre osztottak. A nyaralókon a nagyobb gazdák a maguk gulyáit, méneseit, nyájait tartották, a kisebb gazdák közösen legeltették a pusztát. A haszonbér összegét mindig a telelők, vagy a tanyaföldek nagyságának és a nyaralón tartott lábasjószág számának arányában vetették ki a gazdákra. 5 3 A kecskemétiek saját földjeiknek is csak a javát, a várostól DK-re levő, ún. Városfölde határrészt használták gabonatermesztésre, a gyengébb talajúakat legeltetésre. Amint a város lakosainak száma gyarapodott, távolabbi puszták szerzésére kényszerültek. A bérelt vagy zálogba vett puszták használati módjára vonatkozóan az 1670es évektől kezdve vannak feljegyzések. A jobbmódú, vagyonosabb gazdák a városhoz közelebbi pusztákat vették használatba, a szegényebb gazdákat kiszorítva a távolabbi pusztarészekre. Szabályozni kellett, hogy a távolabbi pusztákra a jószág kihajtását mi 50 Kiss József: i. m. 398-403. 51 Hornyik János: i. m. 54-60. 52 Hornyik J. i. m. 60, 65. 53 Hornyik J. . i. m. 70. 4 139 *
