Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 8. Pásztorok a Hortobágy mellyékén

pontjából. Ebből kétszázhúsz tehén és a 2-3 éves üsző, a többi ló. A tehenekhez van három bika is, de csődör nincs a lovakhoz, azokat be kell vinni a faluba. De ez a gazdák gondja, mert a pásztor nem hagyhatja el a nyájat. Különben így van ezen a tájon mindenütt. Még a Nagyhortobágyon is elmúlt a jó világ. Kevesebb jószág és kevesebb a bér, azon kívül elmúlt a hajdani szabad lopás. Borjúnak, csikónak nemcsak a bőrével kell elszámolni, hanem ha beteg, az orvosnak is kell jelenteni, s ha megdöglik, el kell temetni. Még csak egy főzet húst sem tud a pásztor belőle vágni, mint régen, amikor egész borjúkat főztek és sütöttek meg jó szárazra, hétszámra állott a parázs hús a kunyhóban és mindennap jutott a szűr ujjába. Arra kellett csak ügyelni, hogy meg ne köpje a légy, mert akkor beleesett a pondró. Most 52 éves. Vagyona nincs. Nem szerzett tanyát-földet a pásztorkodásból, mint hajdani elődei. Sőt, volt két hold földje, az anyjától örökölte, még abból is kipusztult. Igaz, hogy nem a pásztorság vitte el, hanem egy alhaszonbérletnél kezes volt egy másik emberért, s a felszaporodott kamatok és perköltségek elvitték a két hold földjét. Ez persze nem pásztori, hanem jellegzetesen magyar sors, s csak azért teszem hozzá, mert majd minden családban vannak ilyen bajok. Most csak egy háza van, annak az értéke 600 pengő. Adóssága csak 100 pengő van. Azon kívül 6 év óta egy fillért sem fizetett sem állami, sem egyházi adóba. Öt gyereke van és felesége. Ebből egy, a legnagyobb juhászbojtár, az már nem él a szülei nyakán. A kosztján kívül 15 pengő az évi bére, azonkívül harminc birkatartás. Tulajdonképpen ez a bére. A harminc birka gyapját, fölös bárányát eladja, ebből ruházkodik. Ha jó az esztendő és ára van a gyapjúnak, felmegy 250-300 pengőre. Ővele tehát már nincs baj, megél a maga erejéből. Még a szüleit is segíti, ha nagyon szorulnak. Különben 27 éves, már nősülnie kellene, de még nem gyűjtött annyit, hogy a saját lábára álljon. A többi gyerek a szüleivel van. Egy nagyobbacska már bojtár az apja mellett, a többi meg leány vagy kicsi. A bére 30 mázsa búza, 10 mázsa rozs, 210 pengő, legelő a lovának, azonkívül 600 cső tengeri, ez, ha szép nagy csöveket válogatnak ki a gazdák, kitesz 150 kg szemestengerit. Azonkívül van egy hold kaszálója is, de csak akkor kaszálhatja meg, ha jó a nyár. Ilyenkor terem rajta 4-5 mázsa széna, amely lábon megér 10 pengőt. A betakarítás az ő dolga. Ebből a 40 mázsa terményből azonban kiadott az egyik bojtárnak 7 mázsát, a másoknak 8-at. Egyéb bérük nem is volt. Neki maradt 25 mázsa, ebből kellett kosztolnia a családján kívül a bojtárokat is. Ez a bér persze csak április 15-től Erzsébet napig, szóval november vége feléig jár. Akkor beszorulnak, és a jószágot minden gazda hazahajtja a saját udvarába. Addig pedig éjjel-nappal künn van a mezőn. Hajnali két óra tájban, amikor megszólal a pacsirta, már elindulnak a marhával, napfeljötte után pedig beállanak reggeli pihenőre. Ilyenkor pihen igazán a marha, mert a légy még nem támad 4 132 *