Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 7. A „tudós" pásztor

nincs-e benne tilos jószág. - „Én mindig összevertem a gulyát, mikor olvasni akarták. Csináltam valamit, amitül a gulya elkezdett zavarogni. Sose tudták megszámolni a jószágot, azok még el is gázolták az embereket, ha nem vigyáztak." „Meg tudtam állítani a szekeret. Eccer a Pap Jankó lovait állítottam meg. Nem akartak a lovak menni sehova. Akkor odamentem, odaütöttem a rúd vígire, aszt montam, - Na menjetek, haladjatok! Erre azok szípen elindultak. „ „A szűcs fia köszvínyes vót. Én aszt montam az apjának: - Na János, van neked juhcobákod? Aszt főzd meg, a levibül kilencszer mosd meg a fiút. Negyedik nap, mikor oda mentem, mán aszt mongya az apja: - Algya meg az Isten, de jót tett velünk. Egy mellényt adott érte." „Eccer Debrecenbe is elvittek ótóval. Ott 28 tehén vót, egyik nyúlós tejet adott, a másik vírest, a harmadik gennyest. Bizony 300 forint ára orvosságot kellett venni, de a jószágok meggyógyultak." „Mióta megvan a tudományom, azóta nincs nyugtom. Míg ílek, mindig kell csinálni. Ha valakinek elmondanám, minden tudományomat elfelejteném, nem tudnék többet jót tenni senkivel." Tömöri János környezetében, kapcsolatait kutatva kerestük meg Pap János szűcsöt, akinek a fiát köszvényből(?) gyógyította ki. Az a történteket a következők szerint mesélte el: „Az én kisfiam esztendős és pár hónapos volt. Éjszaka felriadt, sírt. Az orvos minden tudományát beleadta, mégsem tudott vele csinálni semmit. Tömöri gyakran eljött hozzám, s egyszer elmondtam neki: - Én nem tudom, mi van ezzel a fiúval, se éjjele, se nappala, mikor legídesden alszik, felriad, visít. Erre azt mondta az öreg Tömöri bácsi: - Idefigyelj fiam! Ez nem kerül pinzetekbe. Főzzetek neki kilenc darab juhcobákot, abban kilencszer fürösszétek meg a gyereket kilenc napig. Minden fürdetésnél kilencszer kellett megfordítani a gyereket a vízben. Mindig este kellett fürdetni. Attól kezdve az én kisfiamnak semmi baja nincs, sose riad fel, éjszaka. Azelőtt meg minden orvoshoz elvittük, az orvosságokat egymás után vettük. Én nem hiszek a babonaságban, de azt mondtam, már csak megpróbálom. Valaki rápályázott, hogy elpusztítsa tőlem ezt a kisfiút." Templomban csak akkor volt, amikor megesküdött. „Éngem a Jóisten azzal a három hónapi (!) tánccal teremtett arra, ami vagyok. Mikor az emberek megtudták a hírét annak, hogy mit tudok, folyton hívtak betegekhez. Ketten voltunk ilyenek Nánáson, én meg Körtélyesi Gyula. Az is, ha nem boldogult, értem küldött. Ha én a kunyhóban feküdtem és hallottam, hogy jött valaki, már tudtam, hogy hozzám jöttek, s azt is, hogy mit csináljak. Néha azért jött a másik pásztor, mert a hatóság ellenőrizte, nincs-e több jószág a gulyában, mint amennyi után legelőt váltottak. A többlet egy részét a gazda a pásztornak fizette meg". Erre Tömöri úgy 4 130 *