Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Behajtás, teleltetés

Barna Sándor, ne szomorkodj, hiába! Nem fordul a Balog Márta hat szil szoknyája, Nem fordul a Kardos Miska farára! (O. G.) A pusztán élt dalok közül Oláh Pál juhász jó néhányra emlékezett. A juhászéletre jellemző az alábbi szöveg: Mikor a juhász bort iszik, Fakó szamár szomorkodik. Ne szomorkodj fakó szamár, Majd elmegyünk a nyáj után. Kutyám megyen a vad nyomán, Magam megyek nyájam után, Két bojtárom a két szárnyán, Magam a dereka táján. Családos emberek ritkábban mentek a csárdába, de ha mégis oda kerültek, úgy daloltak, mulattak, mint a fiatalok. Dalaik, nótáik leginkább a pásztorsággal, a pusztán történő eseményekkel, a pusztai élet gondjaival, bajaival voltak kapcsolatban. A fiatalok viszont szerelmi érzéseiknek, kapcsolataiknak adtak kifejezést: Irigyeim, haggyatok szeretni, Haggyatok a babámmal beszélni. Rá van kapva szemem az intésre, Gyenge karom szép lány ölelésre. Egyik-másik fiatal pásztor jó hangú, dalokat ismerő ember hírében állott. Sajnos, arra nem volt módunk, hogy a szövegek dallamait is rögzítsük, de talán alig akadt volna ezek között olyan, amelyek zenei megformálása ismeretlen lett volna a népzene korábbi kutatói számára. Behajtás, teleltetés Hajdúnánáson a lakóhelyek apró telkeken, a város belső területén voltak. A lakóházak mellett disznót és baromfit tartottak, ezek számára ott ólakat építettek. Nyáron itt nyomtatták a gabonát. A nagyjószágot és a juhokat télen a határban lévő szállásokon tartották, a teleltető pásztor, vagy más fogadott cseléd gondozása mellett. A legkorábbi tanyák padlástalan, tüzelőhellyel ellátott egyszerű épületek voltak. A teleltető pásztorok itt laktak, még enni sem jártak haza. A külső telkeken korábban karámok, később már istállók is voltak. Amelyik gazdának nem volt tanyája, az a városban teleltetett, odahordta a télire való takarmányt, ami lehetett szalma, csutka is. A telelő marha számára leginkább ez jutott, mert széna nem nagyon volt. A tagosítás utáni tanyák 4 113 *