Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Behajtás, teleltetés
már el voltak látva félszeres istállóval, ami előtt deszkaakolban szabadon telelt a jószág, csutkán, sáson, kákán, töreken élt. A teljes beszorulás után az újabb időkben a juhokat hodályban tartották és takarmányozták a tavaszi kihajtásig. Szénával, csutkával etették, s naponta egyszer, reggel abrakot, tengerit is adtak nekik. A hodályban egy dézsában volt víz, abból ittak. Napfeljöttekor ment a birka az etetőre. A délutáni etetés 1-3 óra között volt, s „azzal a hassal" a juhok másnap reggelig hallgattak. (CJ. J.) Újévtől ellésig a juhásznak más dolga alig volt, mint az etetés. Napközben nézegette a juhokat, hogy nincs-e köztük beteg vagy kezelésre szoruló. Délután 2 óra előtt adtak az ürüknek szénát, az anyáknak lucernát, bükkönyt vagy herét. Ezután az itatás következett és másnap reggelig szabad volt a pásztor. (E. J.) A bojtárok juhait a gazdák teleltették. Egy-egy gazdának volt 50-60 juha. Közös nyájak esetén kiosztották a bojtárok juhait egymás között és a bojtárok hetenként felváltva, sorba jártak a gazdákhoz teleltetni, az egész nyájat gondozni, üraságnál, ahol 300 birka is volt, a teleltetésre egy ember is elég volt, de több is lehetett. Reggel a juhoknak előbb abrakot, juhonként 20 dekát, leginkább tengerit -, azután takarmányt, búzaszalmát vagy zabszalmát, szénát adtak, majd megitatták őket. A juhok „fejadagját" minden reggel, de nem egyenlően kimérték. Az istállóban vizes dézsát tartottak, a jószág abból ivott, de az istálló ajtaja nappal mindig nyitva volt, ki is mehettek inni. A délutáni etetés 1-3 óra között volt, amikor a jószágok szénát kaptak, s másnap reggelig hallgattak, (ü. 1.) Kisebb számban jószágaikat a pásztorok maguknál, otthon teleltették. Ha nappal nem értek rá, nyáron holdvilágnál kaszáltak nekik szénát. A gazdák kinti birtokain „részibe?" kaszáltak, a lekaszált fűből, lucernából, bükkönyből megállapodás szerint egyharmadban részesültek, vagy ötből kettő lett az övék. Ezekből nem sokat evett a telelő jószág, ezeket inkább az igás jószágnak adták. (T. J.) A pásztorok télen otthon, a ház körül dolgozóskodtak, máshova munkába nemigen jártak, mert nem voltak rászorulva. (Cs. F.) Pápista Péter saját jószágait otthon egyedül gondozta. A csutka ott volt az istálló mellett. A heverő marhák alá szánkóval vitte be a szalmát, hogy taposhassa a jószág. A csutkát is a jószág alá hordta, amit azok abból nem ettek meg, betaposták „csüllőre". Reggel megkezdte etetni a fiatalokat: csutkát, töreket, zab- vagy árpaszalmát adott nekik. A takarmányt naponta és etetések idején változtatgatta. Ha reggel csutkát kaptak, akkor este törek következett. Másnap reggel árpaszalmát, a következő napon zabszalmát kaptak a jószágok. A fejősök répát, de arra szórtak egy kis korpát is. Ha bőven volt széna, a teheneknek az is jutott. (P. P.) Ha a gazdának nem volt tanyája, kisebb számú jószágot a városban teleltetett, odahordta a télire való takarmányt. Minden juhász azon igyekezett, hogy legyen telelőhelye. Ha talált valahol üres hodályt vagy istállót, azt bérbe vette. Ha a gazdának feles csutkája és szalmája volt, azt is a juhásznak juttathatta. A csutkáért a juhász fizetett, de a 4 114 <§>