Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Csárdák és pásztordalok

Fehér István nagy gulyája Felderült a Dedőhátra. Van is annak hat bojtárja, Hat görbefarkú kutyája, Üres, fínyes vasfazika, Korog a bojtárja hasa. (O. G.) Kinn a pusztán, az emlődi határba Van egy nyárfa, leveledzik magába, Juhászlegény furulyázik alatta. A balladák között az Endre (Erdő?) báró lányáról és a szerelmes juhászlegényről szóló történet érdemel figyelmet, ami a folklorizációs folyamat során rontott, hiányos formájában maradt fenn: Furulyaszó felhangzik az ablakba, Kökényszemű báró lány néz ki rajta. A kisasszony így sóhajt fel magába: Mért is vagyok Erdő báró leánya! Mért is vagyok Erdő báró leánya, Mért nem vagyok juhászlegény babája. Mert a juhász éjjel a harmatba jár, Nappal pedig nyája után furulyái. Harmadnapra báró uram bújába Kilovagol az emlődi határba. Megkérdezi legkedvesebb juhászát, Nem látta-e Erdő báró leányát. . (K. 1.) Falu végén most faragják azt a fát, Amékre a szegény juhászt akasztják. Fújja a szél gyócs ingét, gyócs gatyáját, Mért szerette el a báró leányát. Kár még nékem akasztófán csüngeni, Gesztenyeszín hajam szélnek hordani. Gyócs ingem, gyócs gatyám szélnek fújdogálni, Most kell a babámtól végleg megválni. (O. G.) A balladák között szintén csak hiányos, töredékes részletet sikerült lejegyeznünk: Kardos Miskát viszik a temetőbe. Barna Sándort kísérik a tömlöcbe. Kik asztalon íg a gyertya, hamvval íg, Barna Sándor mellette szomorkodik. 4 112 *