Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

kell a munka, hogy lassan én is emberré növök és ott nem lehet tönkre menni, de meggazdagodni sem. Apám egy fél részt, huszonöt holdat vállalt. így a következő hét esztendő alatt, a saját hét hold, az egyházi bérlet négy hold, a feles bérlet huszonöt hold, összesen harminchat hold földet műveltünk. Már akkor ősszel a feles művelésben tizenkét hold búzát elvetettünk, így én tizenötödik éves koromtól, a huszonnegyedik éves koromig ott, a Hortobágy szélén értem emberré, de megértem a korszerű gazdálkodásra is. Arra a feles bérletre, inkább a hosszú aszályos évek alatt tönkrement árendás bérlők vállalkoztak, akik egyébként hozzáértő, kész gazdálkodók voltak. Az ezer holdas gazdasághoz nem is volt külön képzett gazdász, de nem is tűrték volna meg az emberek, hogy valakit föléjük helyezzenek. A birtokos részéről nem is volt, csak a bárónő komornája, aki a számadás terén a papírmunkát végezte és egy kasznár, ki egyszemélyben csősz is volt. A gazdasági major, mely valamikor Hort néven falu volt, szépen rendezve lett, a régi közös konyhájú cselédlakásokból egy szoba-konyhás sorlakást alakítottak ki. Szinte faluszerű helység lett, melyet harminc egynéhány család lakott otthonosan, egymástól függetlenül. Volt a kastély, melyben a komorna és az inas lakott, a kertje benyúlt a major közepére, melyben a szintén feles kertész virágkertészetet művelt. A kerítés vonalába volt az ártézi kút, mely jó ivóvizet biztosított, a kert virágai pedig jó érzést. Röviden lefestve ilyen környezetben éltem, bár nagyon sok munkával, a fiatalságom napjainak a többségét, mely nem is hagyott rossz emlékeket. Visszatérve, az 1933-as évet követően, az 1934-es év szintén aszályos esztendő lett, jó fél termést hozott. Annak a nyárnak a nagyobb részét már a feles bérlet munkája kötötte le. Az a föld inkább a kalászos termelésre volt alkalmas. A huszonöt holdból egy hold repce, tizenkét hold búza, árpa, zab, borsó, here, lucerna. Kapásnövény csak egy hold cukorrépa, három hold kukorica volt. Úgy az aratnivaló gabona tizennyolc hold volt, de úgy megoszlott a többféle aratnivaló, hogy apámmal folyamatosan elvégezhettük. Az egy hold repcét, már Péter-Pál napjára elvégeztük, aztán jött a korai, a kései búza, az árpa, zab, borsó folyamatosan úgy, hogy meg sem kellett magunkat szakítani. Aztán jött az asztagba hordása és a cséplése. A termés megfelezése, részelése úgy történt, hogy a kereszt lett felezve, csépléskor a mag kiegészítve. (Ha úgy vesszük, magas bérlet volt az, mert az árendás bérlet három, négy mázsa búza volt holdanként, a feles bérletnél pedig, a tizenhat mázsás termésnél nyolc mázsa került a báróné magtárába. Viszont aszály esetén nem ment tönkre a bérlő. De balmazújvárosi viszonyok között, mivel a nagy határának a nyolcvan százaléka uradalmi birtok volt, mindenképpen jobban lehetett kijönni vele, mint egy uradalmi cseléd.) Ott, ha többet is dolgozott, mint egy uradalmi cseléd, de mégis független életet élt és a maga gazdája volt az ember. A mi részünkről viszont, nem is annyira a termény számított jövedelem gyanánt, hanem a szürke marha tenyésztés. Apám, már vállalkozni is az állatnevelést vette a céljának. Ott, azon a földön nagyon jó takarmány termett és volt alkalom kaszálni, hozzá a lucerna, a here 87