Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Katonaképek Papáról Meg kell említenem legendás barátságát Pál Imrével. Ezt a barátságot sokan ismerték és emlegették azóta is. Nagyon egyforma természetű és gondolkodású lehetett a két fiú. Az ólban, a viharlámpa homályos fényénél olvastak együtt, és beszélték meg a világ dolgait. Pál Imre komája nem jött haza a háborúból. Testvéreként siratta meg, késő öreg koráig - haláláig - megrendülten beszélt Róla. Szíve mélyén örök seb maradt az elvesztése. Papa sokat kint volt a nagybátyjánál, Gábor bácsinál a tanyán. Dolgozott, ellátta a jószágot. Soha fizetést nem kapott. Hideg-rideg, nehéz élete volt. Végül otthagyta Gábor bátyját. Utána már maga keresett munkát. Sokat dolgozott, a pénzt megbecsülte. Mire bevonult katonának, lovat, szekeret vett. A háború végére semmi sem volt meg. De megvolt a legfontosabb: az élete és a családja. 43