Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Mint a madár a fészkére, Szomjú vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe: Vágyom én e nyájas körbe. Itt, enyelgő kis családim Közt van az én jó világom; Künn borong bár a magasban, Itt örökké csillagos van. Csillogó szem, mosolygós ajk: Ez az, amit szívem óhajt, S küszöbömet átallépve, Ez derül itt én elémbe. Szívem ifjul, gyermekké lesz: Kis örömet nagynak érez, Körülem is ártatlan kedv Játszi pillangója repked. És felejtem egyelőre Gondjaimat a jövőre Mi nehéz súly függ e vállon, nehogy kedvök búra váljon. Gyermek-szívvel, öntudatlan Nyugszom meg e gondolatban, Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édesatyja. /Arany János/ Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a szeretet. /Szt. Pál I. Kor. 13./ 27