Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Édesanyám édesapja: Szabó József. Nekem tehát ő az anyai nagyapám. 1902. február 4-én született. Négyen voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Az előző lapokra leírtam, hogy hogyan veszítették el Szabó dédszüleim az első három gyermeküket. Én Szabó nagyapámra úgy emlékszem, mint erős testalkatú, nem túlságosan magas, de nem is alacsony férfira. Fiatalon nősült, 1921-ben. Nagyapám 19 éves, nagymamám 18 éves volt. A tanyán szomszédban laktak a menyasszony és a vőlegény. Nagyapám ezermester volt. Mindenhez értett, mindent meg tudott javítani, legyen az szekér kerék, varrógép, kerítés, stb. Épített ólat, górét, nemigen fogott ki rajta semmi munka. Nagyon finoman főzött, szeretett a konyha körül tevékenykedni. Enni is nagyon szeretett, ez meg is látszott az alakján. Általában 100 kg-nál több volt a súlya. Amikor a nagyapám született, a szüleinek Balmazújvároson, az Árpád utcában volt lakhelyük. Később azt a házat el is örökölték a Szabó dédszülőktől. Szabó nagyapám az édesapja által épített tanyába vitte fiatal feleségét. Itt kezdték meg közös életüket. Általában nagyapám kelt korábban (amúgy is mindig korán kelő volt). Télen befűtött a kemencébe. Nagymamának pedig így szólt (akit mi Nanukának hívtunk és a továbbiakban én is így említem): „Te még pihenj anyukám!" Körülvágta a nagy házi kenyeret és azt az égő kemence előtt gyönyörűen megpirította. Megkente zsírral, fokhagymával. Rendkívül finom volt. Akkor aztán szólt Nanukának: „Keljél anyukám!" Nagyon szerette és meg is becsülte Nanukát. Egyetlen gyengéje volt: néha többet ivott a kelleténél. Ez azonban az akkori időkben ritkán fordulhatott elő. Sem pénz, sem alkalom nem adatott rá. Nagyapám 25 éves volt, amikor az édesapját elveszítette. Az ő édesapját találták meg holtan a csutkaföldön. Ettől kezdve a gazdaság teljesen a nagyapám kezében volt. Ekkor már két kislány édesapja. Juliánná, a mi édesanyánk 1922-ben, Mária 1925ben született. Az özvegyen maradt édesanyjáról is gondoskodnia kellett. A nagyapám és Nanuka a tanyán laktak, a dédnagymamám Újvároson, az akkor még élő anyósával együtt. Ekkor már az én édesanyám is velük lakott, mint kisgyermek. A húga, Marika a szüleivel maradt a tanyán. A nagyszüleim élték a parasztemberek mindennapos, nehéz életét. A nagymamám kissé beteges, nádszálvékony fiatalasszony volt. Amikor a húga, Zsuzsika Ez a szép menyasszony Nanuka és Szabó nagyapám az ifjú vőlegény. 28