Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

bácsi, hogy elmehet e." Bent volt minden szabadságom, még az előző évről is. Nem akadályozhatták meg. Mikor eljött az ideje, Kijevig vasúton mentünk. Leningrádba már repülőn. Ott lettünk csak nagy urak, Harangi Jánossal, a KTSZ elnökével utaztunk. A Rosszíja szállóban szálltunk meg, egy személyes szobákban, fényes, előkellő étterem. Csipkeblúzos gyönyörű nők szolgáltak fel, „Pozsaloszt, pozsaloszt", mondták. Akkor jutott észembe a másik véglet, mikor a gyárba, kitették a kondért a placcra, a pufajkás nő a mahorkáját szívta, a lapos kanalát a csajkánkhoz vágta és nem mondott semmit. Leningrád szép város, legelőbb az Izsák templomban jártuk, majd a Ermitázsban, az Aurórán és bejártuk a várost. Előzőleg Kijevnek is csodáltuk a panorámáját, a pópák barlangját és egyebeket. Még Moszkvában, a Kremlben jártunk, a Nagy Színházban, láttuk Lenint a ravatalon és bejártuk a metrót. Moszkvából repülővel haza. Nekem nem is jutott volna az eszembe, hogy élhetek két mesterlevelemmel, hogy önálló építőmester is lehetek. Engem, a Vörös Csillagban vezető poszton lévő emberek rábeszéltek, hogy váltsak ipart és vállaljam el a házuk felépítését. Beadtam a kérelmet az Ipar engedély kiadásához. 1971. április 20-án megjött az iparengedélyem. Abban az évben, hét új lakást építettem fel, tetőaláhúzásig, mind a volt téeszem tagjainak. És már a következő évre is, telve voltam a vállalással. Fentebb, hogy kissé kikeltem magamból, most már inkább mellőzném. Inkább hálát adhatnék az ellenlábasaimnak azért, hogy az ármányt szőtték ellenem, mivel a korosodó életem idején, nagy megbecsülésben örülhettem az önállóan végzett alkotó munkámnak. Ahogy tizenegy év és négy hónap előtt, mint megelégedett paraszt ember, kényszerűségből oda kerültem az évtizedes szorgalommal szerzett mindenemmel, akkor semmi nélkül, de bízva tehetségemben, ötvenkettedik évesen is bízva erőmben, a szorgalommal megszerzett két mesterlevelem birtokában, mint iparos építőmester új életet kezdtem. Még 1971-től 1993-ig, hetvenharmadik éves koromig, a két karommal Építési vállalkozóként végeztem az építőmunkát. Kevés kivé125