Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

I. Bevezetés

I. Bevezetés Szeretném, ha az olvasó, aki kézbe veszi munkámat, azt a magyar művelődéstörténet nagy egészének teljesebbé tételéhez szánt részkutatásként értékelné. A nagy egészen belül Debrecen város művelődés- és társadalomtörténetéhez talál abban adatokat. Kutatásaim a város 17-18. századi történetéből merítenek, egészen a 19. század első évtizedéig.

1 A háttér a magyar rendiség jelentős szakasza: a reformkor előtt magába foglalja a „török világot', Erdély „aranykorát' és Habsburg nagyfejedelemségi kibontakozását, a felvilágosult abszolutizmus hazánkra rátelepedő, majd rendiségünkkel megalkuvó évtizedeit. A művelődéstörténetből az európai felvilágosodás szellemi kibontakozását, a késő reneszánsz,

2 a barokk és a klasszicizmus művészetbeni érvényesülését. Ebben a háttérben bontakozik ki a három hatalmi övezet ütközőpontjában magára maradó „cívisköztársaság"

3 sajátos élete. A főhatalom nélkül maradt közösség önmagában találta meg erejét és gyengeségével számot vetve, ügyes diplomáciával, kemény erkölcsi tartással, puritán, gyakorlatias, mindig a lehetőségekhez igazodó politikával építette ki a maga önállóságát.

4 Debrecen sajátos színfolt a magyar történelemben. Magyar város, a magyar város. Kálvinista város, e vallás központja és művelődési, eszmei megtestesülése, határokon át, egészen Svájcig és Hollandiáig, Angliáig nyúló kapcsolatokkal.

5 Paraszt város, mezőgazdasága létének egyik forrása, kereskedelmi és ipari központ egyszersmind, annak minden igényével. Védtelen, mert minden szomszédja uralmi körébe sorolná, de egyik sem képes a másik kettővel szemben megvédeni.

6 Ezért mindeniknek adózik, ezzel mindegyik számára jelentős „aranyat tojó tyúk", amit érdemes óvni, tartani, hisz a „nagyok" mindegyike állandó pénzhiánnyal küzd. Abban az időpontban, amikor kutatásom indul, a magára maradott város éppen megformálni kezdi ébredő öntudattal,

7 majd egy század alatt kiépíti magabiztos politikai érzékkel alulról felépülő sajátos szuverén polgári rendjét, közösségét. Mire egy század elmúltával, Rákóczi szerencsés egyességgel'végződött szabadságharca révén, e köztes helyzetből az önállóság már nem eredeztethető, szinte természetes, hogy a város megkapja a királytól s egyszersmind Erdély nagyfejedelmétől a maga „diploma Leopoldinum"-át, utóbb a magyar rendi országgyűlés által is szentesített szabad királyi város jogállását.

8 Debrecen életében ez a változás nem hozott újat, hanem lehetővé tette sajátosan kiépített önállósága folytatását. A18. században a még ezer sebből vérző, sokhelyütt pusztává lett, újjá építendő országban a főhatalom nem foglalkozott olyan közösségekkel, amelyek „rendben voltak", hanem örült, hogy nincs velük gond.

9 Rendet tartanak, anyagi jólétet és biztonságot nyújtanak, műveltséget ápolnak és terjesztenek - még ha a köz1 A történeti fejlődés vonatkozásában fő forrás: DEBRECEN I. és DEBRECEN II. 2 A debreceni késő reneszánszról: DEBRECEN I. 534-546. 3 DEBRECEN 11.139-142. A várost 1666-ban „keresztyén respublika" szóval jellemzi Barta Boldizsár. Uo. 91. 4 Ennek részletes szabályai és szerkezete, a szabad bíróválasztás 1361-től és 1552-től választási szabályzat: DEBRECEN I. 175-204. 5 Részletesen: Julow Viktor - Tóth Béla fejezetében a debreceni felvilágosodásról: DEBRECEN II. 387-438. Ebben a magyar reformátusok holland és angol kapcsolatairól: uo. 391-392.; a svájci ortodox református ideológia debreceni hatásáról: uo. 395. Debrecen és Genf kulturális kapcsolatairól: DEBRECEN I. 524-525. 6 Vő. DEBRECEN I. 136-138. - 1555-ben Debrecent mint mezővárost török kincstári vagyonná minősítik, „kihász", 1619-től erdélyi kincstári vagyonnak, noha követei a szabad városokéihoz hasonlón helyt kapnak az erdélyi országgyűlésen, s közben a királyi kamara, mint magva szakadt földes úri vagyonnal, folyamatosan számol vele, és mezővárosként adóztatja, Várad, majd Kassa felé. 1693-ban, az Erdélynek adott Diploma Leopoldinum mintájára, I. Lipót, megkerülve a magyar hatóságokat, önálló diplomában ismeri el a város szabadságát. Uo. 139. 7 DEBRECEN I. 129.: Debrecen 1361-től mezőváros, egyben adózik a földesúrnak, és önigazgatással rendelkezik. 1445-től Hunyadi, 1509-től Szapolyai birtok (uo. 132.), 1536-tól Török Bálint és családja a földesúr. Ám a földesúri birtokokat, jobbágytelkeket, legelőket, vizeket, erdőket, stb. a város kezeli és igazgatja. Uo. 136. 8 Az 1715. évi 108. articulus: „Debreczinum etíam, inter regias liberasque civitates acceptatur." Corpus juris hungarici. Magyar törvénytár 1000-1895. Milleniumi emtékkiadás. IV. 1657-1740. Fordították és utalásokkal ellátták: Kolozsvári Sándor, Óvári Kelemen. Magyarázó jegyzetekkel kiséri: Márkus Dezső. Budapest, 1900. 523. s Csupán II. József kísérelte meg, átmenetileg, betagolni a várost Bihar megye járásai közé 1786-ban, de 1790 után autonómiáját sikerült helyre állítania. DEBRECEN II. 178.