Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

XIII. Újabb mesterremek váltás. Az íróalmárium

A fiókok berakott díszei szimmetrikus elhelyezésben, füves földből kinövő, leveles rózsaszál bimbóval valamint egy-egy nyitott és csukott szárnyú pillangó. A lehajtható írólapon geometrikus díszek között hatágú, plasztikus hatást keltő csillag, az oldalsó kis fiókok homorú lezáró lapján szalaggal átkötött, tulipánból, gyöngyvirágból és ibolyából összeállított csokor látható. A szekrénynek érdekes színhatást ad, hogy az alsó fiókok középső mezője sötétre pácolt diófával, szélső mezői világos topolyagyökérrel vannak berakva, míg a bútor felső részén az írólap a világos tónusú és az oldalsó fiókok a sötétebb színűek. A kommód-rész oldalfalait (47. kép) képkeretre emlékeztető, négyszögletes szalagberakás díszíti, ennek sarkait hangsúlyozottá teszi egy-egy négyzetbe, illetve körbe foglalt hatszirmú virág. Középen plasztikusan ható, nyolcágú, törtszárú csillag foglal helyet. A felső szekrényelem oldalain csíkberakással alkotott, kitöltetlen, ötszögletű mező van. Az írószekrény megrendelőjét és első tulajdonosát, a nemességgel bíró kereskedő családból származó németujfalúi Simonffy Sámuelt (1754-1821) 1777-ben választották meg Debrecen város szenátorának s ezzel a díszes hivatallal a főbíróság elnyeréséig a város minden új választásnál megtisztelte. 1788-ban lett a Nemes Kalmár Társaság tagja, s ez évben vette feleségül Oroszy István kalmár özvegyét, Béllyei Erzsébetet, akivel rakott boltot kapnak. Simonffy Sámuel mint kereskedő a tizenkét classisból párszor az elsőben, általában a másodikban rótta le adóját, amely 1817-ig állandó emelkedést mutat. Mellőzve most számos tisztségének felsorolását, csak a legjelentősebbeket említem: Debrecen városnak főbírája, a debreceni református egyház és kollégium főkurátora volt 1810-től 1821-ben bekövetkezett haláláig. 47. kép. A Simonffy-féle írókomód oldala.