Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

XIII. Újabb mesterremek váltás. Az íróalmárium

Mielőtt a debreceni írószekrények másik változatát, az 1800-as évek legelején készült remekrajzokon feltűnő, angol előképre visszavezethető típust bemutatnám, három, jelentőségében kiemelkedő, debreceni készítésű, 18. századvégi írószekrény - helyesebben alacsony írószekrény - érdemel család- és bútortörténeti összefüggések és művészi értékük miatt behatóbb elemzést. Ezek a magántulajdonban fennmaradt alacsony írószekrények - a kor szóhasználatával élve „Aufsatz" nélküli „íróalmárium"'-ok - {mai nyelvhasználattal „írókomódok") bármelyike remekbe készülhetett: (az egykori megrendelők szerint) Simonffy Sámuelé, Spah Sámuelé és ecsedi Csapó Istváné egyaránt. E három debreceni írókomód szerkezeti felépítésben egymással megegyező: egy háromfiókos szekrényre - komódra - egy, kis fiókoktól közrefogott, ferde, lehajtható írólappal ellátott, vízszintes fedlapú rész kerül. Ennek a felső résznek két oldalát geometrizált voluta határolja. A változatos, XVI. Lajos stílusú, berakott ornamentikán túl, a három íróalmárium legszembetűnőbb sajátossága a virágberakás: szegfű tulipán, gyöngyvirág, ibolya, rózsa természethű ábrázolása.

68 Az egykor Simonffy Sámuel tulajdonában lévő írókomódot (46. kép) diófa borítás, jávor és topolyagyökér berakás, sötétebbre pácolt részletek és némi faragás díszítik. (1895-ben javították, ekkor kerültek rá mostani veretei.) 46. kép. írókomód, Debrecen, 18. század vége, a Simonffy család tulajdonából. 68 STERNEGG 1960. 35-48.; STERNEGG 1974. 147-160. és 1-16. kép.; Kaesz Gyula 1962-2002 között nyolc kiadást megélt munkájában tévesen Nyugat-Magyarországon készült és az Iparművészeti Múzeumban található darabként közölte. A bútor magántulajdonban van. KAESZ 1978. 176-177. p. közötti képtáblák: [7] kép.