Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)
V. Az almáriumos asztal, kisláda és ostábla az első remekrajzok szerint
12. kép. A zürichi Wohnmuseum szekrényes asztala, 1700-1725. Aránk maradt remekrajzokból ítélve, a debreceni almáriumos asztal a 18. század közepe táján, a városi patrícius réteg berendezési igénye szerint készítve, a külföldi párhuzamoknál egyszerűbben, de sajátos formában jelent meg. A művelt és tehetős debreceni polgár lakószobájában tiszteleti helyre szánt, esetleg a városháza hivatali helyiségében középen felállított, minden oldalról látható, reprezentatív igényeket is kielégítő nagy asztal, építészetileg rendkívül kiegyensúlyozottan, és mértéktartó egyszerűséggel kialakítva, késő reneszánsz formát őrzött. Egyedül díszítése az, ami a barokk felé mutat. Barokk gondolat az öt, hat, vagy többszögű mustráknak, mint felületet tagoló elemeknek az alkalmazása. Olyan motívum ez, amely német nyelvterületen 1630 körül elindulva a 17. század vége felé jelentős szerepet játszott. A 18. századra utaló egyetlen díszítő elem az almárium íves peremű betétje és Hevesi István 1781-ben készített kis rajzán az almárium sarokpilaszterein látható rokokó vonalú díszítmény. (9. kép) Megállapíthatjuk tehát, hogy a 18. század közepe táján Debrecenben remekbe készített szekrényes asztalok architektonikus felépítésükkel és leegyszerűsített díszítésükkel a 17. század stílusát őrizték tovább. A típus Debrecenben minden valószínűség szerint már a 17. században kialakult. A retardáló remekrajzok segítségével hipotetikusan visszakövetkeztethetünk Debrecenben, a 17. században említett ládás asztalra is. Feltételezhető egyrészt, hogy az 1620. céhszabályzatban előírt remek-együttes ládás asztalának utolsó darabjait örökítették meg az 1755-től fennmaradt, időrendben legkorábbi mesterrajzok. Ha a ládás asztal 1620ban, centrálisán szekrénnyel alátámasztott asztal volt, reneszánsz formájával korszerű és modern mesterremek-követelmény volt, amint azt a párhuzamok igazolják. Önmagában az, hogy az 1620. évi előírás ládás asztalról, az 1752. évi almáriumos (szekrényes) asztalról beszél, nem feltétlenül jelent két típust. 43 Ezeket az asztalokat a külföldi szakirodalom is gyakorta nevezi Schranktisch, Kastentisch, Ladentisch néven. Már a késő gótikában is ismerték az olyan asztalt (churi asztal), amelynek állványzata zárt szekrényt alkot. A centrálisán kiképzett asztal a reneszánsz idején vált egyre inkább reprezentatív bútorrá és nyert állványzata erőteljesebb 43 A bécsi asztalos céhszabályzat 1616 évi előírása szerint a készítendő három remekdarab egyike „ein Tisch mit ausziehbarer Platte, [...] unten eine Lade". „In der Handwerksordnung unklar" jegyzi meg Zatchek. ZATSCHEK 1958. 79-80.
