Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

Függelék - I. Céhszokások

Az atyamester segítője volt a „Szolgáló Mester", akit mint a legfiatalabb mestert a táblahordásra és egyéb terhesebb feladatokra köteleztek.

139 Ezért ezt a tisztséget gyakran pénzzel meg is váltották.

140 Adatunk van arra, hogy 1792-ben Oroszi István

141 következett volna szolgáló mesternek, de ő csaplár lévén, felmentését kérte és a szolgáló mesterséget pénzen felváltotta. 1796-ban Zetz Mihály szolgáló mesterségbeli hibájáért büntetést fizet, (3). Temetés A debreceni asztalosmesterek utolsó útjánál is jelen volt a céh. „A céhek rendszabályai kivétel nélkül előírják a mester tisztességes eltemetését. Az elhunyt mestert általában a teljes céh kíséri el utolsó útjára."

142 A céh temetési költsége a jegyzőkönyv adatai szerint az 1780-as és 1790-es esztendőkben 2.40 forint volt. 1794-ben feljegyezték egy mestertárs temetése alkalmával, „megivott a céh 12 itce bort", valószínűleg a jelenlévők létszámának megfelelően. Ugyanúgy, közeli családtag temetésekor is, például 1799-ben, a mesterek összegyűltek s „a céh költött 12 itce borra". Halotti tort ülhettek Bonis János

143 temetése alkalmával, mert a céh költsége magas összeget, 18.45 forintot tett ki. Az elhalálozott mester felesége özvegyi jogon tovább folytathatta férje iparát és legényt is tarthatott. Inast nem képezhetett ki. Erre utalnak azok a feljegyzések a debreceni asztaloscéh irataiban, mikor özvegyaszszonytól átvesz és magánál szegődtet inast egy másik mester, betudván tanulóidejébe az elhalt asztalosmesternél töltött éveket.

144 139 1752. III. Articulus: „Ha osztán [a legény] e' szerént bé állhat a' Czéhben, tehát mind addig tartozik a szolgálló Mesterséget viselni, és a' minő dolog a' Mesterek között magát elő adgya, azt cselekedni, míg más újj Mester nem következik utánna." VARGA 1990. 156. 140 NAGYBAKAY 1971. 52. 141 Adattár: 124. 142 NAGYBÁKAY 1971. 59.; 1752. XVII. Articulus: „Ha valakinek a Mesterek közül halottya találna esni, tehát a táblát el jártatván tartozik minden b. Mester a' Legényekkel edgyütt annak tisztesség tételére el menni, ha pedig valaki szánt szándékkal elmulatná, tehát a Mester edgy forintra a' Legény pedig fél forintra büntettessék." Részletesebben a régi 1620. évi céhszabály Huszonötödik regulája: „Mikor valamely Czéhbéli émbér vagi maga vagi féleségé, giermeké, avagi haza népébén mégh hal, mind az egész Czéhbéli Mesterek az Czéh táblája el hordozása szérént tartozzanak annak él temetésében jelen lenni". VARGA 1990. 159. és 154. 143 Adattár: 132. 144 Adattár: 132.