Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Adatok a betyár szó tartalmi változásához

Az Alföldön a múlt század második felében általánosan használatos jelentésére vonatkozólag a következőleg találjuk: „szegény-legény, lopásból élö kóborszemély"

9 és „szolgálaton kívül csapongó, leginkább nó'tlen csavargó legény, ki holmi csíny okra, lopásokra hajlandó."

10 Debrecenben és környékén még az első világháború után is sokáig élt a betyár szó eredetibb jelentésében. Olyanokra mondták, akik napszámba jártak, elsősorban is a kaszásokra, és ezen a vidéken még a harmincas években is betyárbútornak hívták a napszámos szőrtarisznyáját, melybe minden apró holmija belefért. A XVIII. század végén az Alföldön, elsősorban a Tiszántúlon a gazdálkodás rendjében egy lassan végbemenő strukturális változás indult el. A nagymérvű állattenyésztés térben és mértékben is kezd alábbhagyni, a pásztorkodás formája is megváltozik és mind nagyobb teret kap a földművelés. A XVIII. század derekára a nagy mértékű jószágtartás létrehozott egy - a jobbágyi helyhezkötöttségtől független réteget, mely a pásztorkodásban talált helyet. A század utolsó harmadában a gazdálkodás rendjében bekövetkező változás nyomán ez a réteg kiszorul az állattenyésztésből, és egyben a mind több munkáskezet igénylő földművelés felé tart. Ez a bizonytalan existentiájú réteg nyáron napszámosként él, de télen többnyire mint kóborló munkakerülőket tartják őket számon, kik régi életformájuk helyén: a pásztorszállásokon, tanyákon húzódnak meg, de mind nagyobb számban kerülnek be a városokba is. A XVIII. század második felében ezt a napszámoskodó, kóbor életet élő réteget betyárnak nevezik. így a szó első előfordulása is Kecskemét város 1754. évi jegyzőkönyvében: „Én Muksó János betyár vagyok, hol itt, hol Szegeden dolgozom jó embereknél" és „Marczi nevű betyár, ki itt dolgozik a városban s tavai csikósbojtár volt, nadrágját is eladta a csárdában."

11 Jellemző, hogy a betyár szó használata itt is a pásztorsággal való közvetlen kapcsolatra utal. Hogy a Hajdúkerületben, Bihar vármegyében és Debrecen város területén is élt ez a szinte társadalmi kereten kívüli réteg, azt a következő néhány adat is szemléletesen illusztrálja: Hajdúböszörmény város az egri káptalan provizorának Polgárra 1764. szeptember 26-án a következő levelet küldte: „Per Illustris ac Generose Domine provisor domine nobis colende! Három csavargó betyár legényeket Városunk határaiban levő Pásztorok tanyáin közelebb múlt Napokban kergettetünk, de őket meg nem kaphattuk. A midőn további Investigatiot tettünk volna erántok informáltattunk bizonyossan hogy a Margitai Gulyásoknál is megtartózkodtak. Kettejek Lóhátakon vagyon. Mind a két ló deres szőrű a harmadik pedig gyalog vagyon. Mind a hárman egy-egy Szűrben vágynak, Há9 Ball 1867. i° CzF. " MNy 2., 131. 342 ^