Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig
Ugyan Balogh felfogása nyomán valószínűtlennek tartja, hogy a Szent Andrástemplom helyén korábbi eló'zmény volt, mert a földesúri család városfejlesztő' tevékenysége előtt ez a terület lakatlan. Az általa is feltételezett Árpád-kori falvak kis templomai ellátták a népességet. Láttuk viszont, hogy volt itt előzmény, nagyjából a későbbi Szent András-templom északi kápolnájának helyén, de kissé eltérő tájolással. Több mint megfontolandó Entznek az az elgondolása, hogy az 1628ra amúgy is átépített, 1802-ben megégett templom lebontásakor előkerült és az idézett egykorú feljegyzésben említett alapfalakat nem egy XII-XIII. századi templomhoz, hanem a Szent András-templom első, 1290-1317 közötti építési korához kapcsolja. Az 1564. évi állapotnak megfelelő háromhajós, álkörüljárós szentélyű csarnoktemplommá bővítést a XIV. század utolsó harmadára teszi. így áthidalható, hogy miért nem illeszkedik a nyolcszögletű torony a háromhajós szerkezethez. Nem utólag építették, mint Balogh véli, hanem ezt meghagyták a korábbi egyhajós, sokszögzáródású templomból. Gondolatsora mellett nyomós művészettörténeti érvelés szól. Az álkörüljárós szentély csak Nagy Lajos uralkodása alatt jelentkezik hazai építészetünkben. Az 1802. évi homlokzati rajzon kivehető kőrácsok is erre az időre utalnak, s „... az Agnus Deivel díszített zárókő bordája egyszer hornyolt, trapéz végződésű profillal nemigen képzelhető el a XIV. század utolsó negyede előtt". Ez a zárókő a templom második építési fázisához tartozik, a keresztboltozatot díszíthette a szentélyrészben. Entz szerint az első építési korszak Szent Andrástemploma szolgáltatta a mintát az 1322 után épített csengeri templomhoz. 76 Entz Géza következtetései megalapozottak, de természetesen a gótikus templom két építési korszakát csak a mostani Nagytemplomon belüli ásatás igazolná. Erre 1981-ben sem kerülhetett sor. Azt megnyugtató módon tisztáztuk, hogy a Zoltai által az 1570-ben emelt imateremnek tartott építmény valóban a már háromhajós Szent András-templomhoz illeszkedő északi kápolna, mint ahogyan Bunyitay sejtette. Nemcsak az északkeleti irányítású támpillérét és a keleti fal közepén levő támpillér alapját leltük meg, hanem ami perdöntő, a keleti falon 1564 után nyitott bejáratot is. Ez utóbbit építették ki 1628-ra a díszes, ún. sárkányos kapuvá. Az általunk feltárt és az 1802. évi alaprajztól eltérően elhelyezkedő négy északi támpillér is a XIV. század utolsó harmadától 1564-ig fennálló kápolnához tartozik. A tűzvész után csak ezt állították helyre, látták el fedett előtérrel, és használták istentisztelet céljára egészen 1628-ig. Ekkor a templom újjáépítésével az András-templom eredeti északi mellékhajójának falát áttörve összekötötték a templom belső terével, s két újabb északi pillérrel erősítették meg. Mint ún. kishajó állt fenn egészen 1802-ig. Az összeépítés bizonyítékát, egy nyolcszögletű téglapillér maradványát fel is leltük. 77 Véleményünk az, hogy az előzmény az 1280-as 76 Entz Géza: A debreceni Szent András templom. (Hajdú-Bihar műemlékei, irodalmi emlékhelyei, népművészete. Szerk.: Szőllősi Gyula) Debrecen, 1972. 47-53. 77 Módy 11. sz. jegyzetben hivatkozott tanulmánya. 78 ^