Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

építést, Balogh és Sápi határozottan Andráshoz kapcsolják.

72 Előzőleg kifejtett véleményünk szerint András az 1290-es évek derekán már feltehetően nem élt, hiszen a falu egyik részbirtokosa a fia, Dózsa. Az építési idő meghatározásához a templom stílusának elemzésével igyekezett közelebb jutni a kutatás. Az 1626 után átalakított templomról két értékelhető ábrázolásunk van, egy 1783. évi és egy 1788. évi céh-szabadulólevél városképén. Mind a kettő nyugati irányból készült. Az 1802. évi nagy tűz korából is fennmaradt egy alaprajz és a déli homlokzat rajza. Az alaprajz pontosságát már korábban kétségbe vonták, hitelességét az északi melléképítmények vonatkozásában az 1980-81. évi ásatás megdöntötte. A XVIII. század végi ábrázolások, az 1802. évi homlokzati rajz és a belső térre vonatkozóan sajnálatosan semmit fel nem tüntető alaprajz nyomán először Zoltai próbálta rekonstruálni az 1564. évi tűz előtti állapotot. Szerinte a nagyobbik északi toldalék a tűzvész után templom nélkül maradt református gyülekezet számára 1571ben épített imaterem, a többi melléképítményt az újjáépítéshez kapcsolta. A Szent András-templom hajójának hosszúsága 45,5 méter, szélessége 16 méter volt. Szentélye a nyolcszög három oldalával záródott, és azonos szélességű volt a hajóval. A nyugati homlokzat közepén emelkedett a vastag falú, az alaptól nyolcszögletesen indított torony. Támpillérei háromlépcsősek, közöttük nagy, háromosztású, hosszú ablakok vannak, melyek felső csúcsíves mezejét rózsa- és lóhereidomú kőrácsok töltik ki. Zoltai kiszerkesztette a hat pár pilléres elosztást, mely álkörüljárós szentélyt ad. Szerinte az 1564 előtti templom háromhajós, ál-szentélykörüljárós csarnoktemplom volt. Az Alföld eddig ismert legnagyobb gótikus temploma, méltán nevezte a pápai oklevél „insignis"-nek. Zoltai és a későbbi kutatók - ásatást nem végeztek csak egyetlen tárgyi emléket ismerhettek, a múlt század végén az Emlékkertben előkerült Agnus Deit ábrázoló faragott boltozati zárókövet.

73 Különös, hogy a részadatok iránt érzékeny Zoltai nem figyelt fel Bunyitay Vince véleményére, aki csupán az 1802-ben felvett pontatlan alaprajz nyomán is felismerte, hogy az ún. északi imaterem nem teljesen új építmény, hanem a Szent András-templom északi sekrestyekápolnája.

74 Legújabb kutatásunk ezt igazolta. A gótikus templom alaprajzát, belső tagolását Csemegi József, Balogh István és Sápi Lajos lényegében a Zoltai rekonstrukciója alapján fogadják el. Ebből a szerkezetből Balogh szerint az alul is nyolcszögletű torony üt ki, csatlakoztatása is igen szokatlan. Éppen emiatt gondolt arra, hogy a torony utólagosan épült.

75 A templom építésére vonatkozóan teljesen új szempontokat vetett fel Entz Géza. 72 Zoltai L. i. m. 21. s köv. old. - Balogh I. Debrecen, I. m. 10.- Sápi L. i. m. 8., 12. 73 Az 1783. és 1788. évi ábrázolásokra lásd Módy 11. sz. jegyzetben hivatkozott tanulmányát. Az 1802.évi alaprajz és a déli homlokzati rajz Szűcs i. m. I. k. 268-269. oldalak közötti melléklet. - A rekonstrukciós rajz Zoltai L. i. m. 23. 74 Bunyitay V. i. m. III. 220. 75 Csemegi József: Szentélykörüljárós csarnoktemplomok a középkorban. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleménye. 1937. 337. s köv. old. - Balogh I. A debreceni Nagytemplom I. m. 67. Sápi a templom építését a XIII-XIV. század fordulójára teszi. I. m. 8., 12. C^ 77