Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

Dózsának, és miért nem szól ekkor jelentó's debreceni birtokrészérói? A másik kérdés: vajon Rophoinnak nem voltak-e öröklött vagy szerzett birtokai a vásárolt és a IV. Lászlótól adományba kapott bihari falvakon kívül másutt? Esetleg azok, melyek Dózsa fiai, illetve azok leszármazottai kezén tűnnek fel az 1320-as évektől 1404-ig anélkül, hogy birtokukba kerülésüket oklevél örökítené meg. Ilyenek a már említett Balmaz és Hegyes, valamint Ondód és a két nagy múltú vásáros hely, Szoboszló és Böszörmény. Mindegyik Szabolcs megyében. Debreceni Dózsa birtokai még ugyanazon 1311. év őszén tovább gyarapodtak. Károly Róbert ugyanis neki adományozta a bihari Szentmiklós, Szentlórinc és Füzestelek birtokokat a Kékkálló mellett, valamint a szabolcsi Fegyverneket, Somát és Cucát.

42 Mindegyik mint örökös nélkül elhalt tulajdonos birtoka szállt a királyra. Mivel az oklevél megjelölésükre a terra - föld szót használja, gondolhatunk arra, hogy ekkor már elnéptelenedett birtokok voltak. Hogy éppen ezeket a birtokokat kérte és kapta meg Dózsa, abban lehetetlen nem felismerni a Debrecen körüli összefiiggó' uradalom kiépítésének tudatos szándékát. Szentmiklós, Szentlórinc és Füzestelek a Rophoin bán kezén volt Derecske mellett feküdtek, Soma, Cuca és Fegyvernek pedig a Debreceniek macsi és elepi birtokait kapcsolták össze. Itt kell megjegyeznünk, hogy az 1311-ben megkapott Soma nem azonos a Bihar megyei Somával, mely a XIV. század második felében eddig felderítetlen módon szintén a debreceni uradalomhoz került. Ez utóbbi a később Nagycsere néven ismert erdőspuszta legkeletibb részén volt, templomának alapjait Zoltai Lajos ásta meg 1923-ban.

43 Jelentős szerep várt Dózsára 1312 nyarán, amikor a királynak szembe kellett szállnia az oligarcha bárók újabb lázadásával. Ekkor a Kassán megölt Aba Amadé nádor fiai fordultak Károly Róbert ellen Északkelet-Magyarországon. Az Aba nemzetségbelieket támogatták Csák Máté és Csák János országbíró, aki korábban még a király bizalmát élvezte. A királyi sereget a johannita lovagok, a kassai polgárok és a szepesi szászok erősítették. Egyik vezére ez alkalommal is Dózsa volt. Hadvezetési képességei jelentősen hozzájárultak, hogy a Hernád melletti rozgonyi lankán 1312. június 15-én a tartományurak serege a kezdeti siker után teljes vereséget szenvedett. Károly Róbert ugyan nem használta ki győzelmét, s nem fordult Csák Máté ellen, de az ország jelentős részében meg tudta szilárdítani hatalmát: Komáromy szerint Dózsa a rozgonyi győzelem után került a király legbizalmasabb környezetébe. Ezt az elkövetkezendő évek történései igazolják is.

44 Amennyire az ismert adatokból következtetni tudunk, az 1312 utáni években Dózsa többnyire Debrecenben tartózkodott, de amikor Károly Róbertnek szüksége 42 Anjou-kori okmánytár. I. k. 235-236. Mindkét adományozás Károly Róbert 1323.évi megerősítő oklevelében van átírva. 43 Lásd Módy György: A debreceni erdőspuszták története 1945-ig. Debrecen, 1981. 9-10., 12. Zoltai és nyomában Balogh a két Somát helytelenül egynek vették. 44 A rozgonyi csata előtti politikai helyzetre, az ütközetre és következményeire lásd Kristó Gy. i. m. 74-86. - Dózsa szerepére lásd Komáromy A. i. m. 5-6. 70 ^