Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

volt tanácsaira, nyilván a királyi udvarban időzött. Ezen évek alatt lett a király keresztkomája. Ezt abból az oklevélből tudjuk, melyben a király 1315-ben örökölt birtokát, Panádot visszaadatja neki. Dózsa mestert itt a király nemcsak hűséges hívének, hanem keresztkomájának (compater) mondja.

45 Ezekben az években látott hozzá Károly Róbert a közhatalom megszilárdításához. Először is a megbízhatatlannak bizonyult tisztségviselő urakat cserélte fel feltétlenül hűséges híveivel. Adományai nyomán új arisztokrácia született, akik közül sokan korábban köznemesek voltak. Elindította a közjavak visszaszerzését és a hatalmaskodások felszámolását. Barsa nembeli Kopasz nádor, Kán László, a Kőszegiek fiatalabb nemzedéke, Ákos nembeli István fiai úgy érezték, hogy korábbi támogatásukért Károly Róbert továbbra is elnézi hatalmaskodásaikat. Az uralkodó új intézkedéseit látva, elégedetlenségük országos mozgolódássá, majd 1316 tavaszán nyílt felkeléssé vált. A katonai fellépést a lázadás élére állt Kopasz nádor jól előkészítette. A király nem lehetett biztos Aba Amadénak a rozgonyi vereség után látszólag hűségére tért négy életben maradt fia felől sem. Ugyanakkor Petenye fia Péter trónkövetelőt is állított András halicsi fejedelem személyében, aki magyar nagyanyja révén IV. Béla leszármazottja volt. A kialakult helyzet rendkívül veszélyes lett a király számára. A Debrecenben tartózkodó Dózsa volt az, aki megfordította az események menetét. A Balogsemjén nembeli Kállay család őseire, a Gutkeled nemzetség Báthori és Dobi ágának tagjaira támaszkodva gyűjtött sereget. Zászlajuk alá állt a környék köznemessége is. A meglepően gyorsan felvonuló királyi sereg fővezére Dózsa lett. A döntő összecsapás Debrecen mellett zajlott le, feltehetően 1316. június végén. A csatában nemcsak a Debreceni család szerviensei, hanem a debreceni jobbágyok is részt vettek - mint a város 1361. évi privilégiuma megörökíti - vérük bőséges hullatásával. Dózsa fényes győzelmet aratott. Ennek hírére később a király is levonult Bihar megyébe. Kopasz nádor előbb Adorján várában próbált védekezni, de ezt a királyi sereg 1317. július elején megvívta. Barsa Kopasz Sólyomkő várába vonult, hívei nagy része Erdélybe menekült. Kopasz kegyelemre megadta magát. A király hűtlen nádorának megbocsátani nem tudott, és utóbb kivégeztette. Barsa nembeli Kopasz Jakab lázadásának leverésével várai 1317-ben a király kezére kerültek, Adorján várnagya Dózsa familiárisa, Pós mester lett.

46 Károly Róbert megszilárdíthatta hatalmát nemcsak Bihar és Szabolcs, hanem Közép- és Belső-Szolnok, valamint Kolozs és Kraszna vármegyékben is. Az elbukott nádor egykori tartományában a rend helyreállítását s a kormányzást a király Dózsára 45 Anjou-kori okmánytár. I. k. 380. 46 A debreceni csata előzményeire, az ütközetre és az ezt követő eseményekre lásd Magyarország történeti kronológiája. I. m. 193-194. és Komáromy A. i. m. 5-6., valamint az ott sorolt irodalom. - Komáromy még 1317 tavaszára tette a debreceni csatát. Különösen lásd Krístó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979. - Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Századok. 1982. 901. C^ 71