Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig
vagy Hegyes. 39 Valószínű, hogy Elep ekkor elnéptelenedett birtok volt, papjával az 1332-1337. év közötti pápai tizedjegyzékben nem találkozunk. Debrecen és a körülötte szerveződött uradalom történetével az 1300-as évektől kezdve csak úgy tudunk foglalkozni, ha nyomon követjük a család legmagasabbra ívelő sorsú tagjának, Dózsának az életútját. 1307 után legközelebb Dózsával már mint a király egyik vezérével találkozunk. 1311. június végén a Károly Róbert királyságát továbbra is el nem ismerő Csák Máté csapataival egészen Budáig portyázott. A király ekkor székhelyét a biztonságos Temesvárra helyezte át, majd hadakat gyűjtött, s szeptember közepén az ország hozzá hű báróival Csák Máté ellen indította erős seregét, melynek vezére Dózsa volt. Bizonyos, hogy szervienseivel együtt vonult hadba. A hadjárat részletei nem ismeretesek, feltehetően komolyabb ütközet nélkül szórták szét Csák Máté csapatainak egy részét, de a királyi sereg döntő győzelmet nem arathatott. Különben is a hadjárat ideje alatt érkezett meg a híre annak, hogy Aba Amadé nádort Kassán szeptember első napjaiban a kassai szászok megölték. Mindenesetre a király éreztette háláját Dózsával. 1311. szeptember 26-án még a seregnél tartózkodva adományozta neki a Pest megyei Párh (Páty) birtokot, korábban a királyi nyergestartók földjét. Ez az oklevél örökíti meg először, hogy Dózsa hűséges híve, minden cselekedetében támogatója volt Károly Róbertnek Magyarországra érkezése óta, és seregének vezére. 40 1311 októberében Rophoin bán és Dózsa mester megjelentek a király előtt, és Rophoin „a király jóváhagyásával Dózsának mint „testvérének, csaknem fiának" adta örökjoggal Bihar megyei birtokait: Gáborjánmonostorát, Keresztúri, Szentpéterszeget, Tépet, Derecskét, Macsot és Tornát, hangsúlyozva, hogy közelebbi örököse nincsen. Rophoin életében megtartja ezeknek a birtokoknak haszonélvezetét. 41 A Rophoin debreceni birtokrészének átadásáról nem esett szó. Komáromy s nyomában Zoltai, Csobán, Balogh Rophoinnak ezt az adományát úgy tekintették, mint a gyermektelen bán végakaratát. Bizonyosra vették, hogy ezután nem sokkal meghalt. Korábban viszont bizonyítottuk, hogy még 1318-ban is élt. Hivatkoztunk arra az oklevélre, melyben ez év nyarának végén adja feleségének a Bihar megyei Túrsámson falu részét a Szűz Máriáról nevezett templommal együtt. Jogosan merül fel bennünk két kérdés. Miért adományozta még életében éppen ezeket a bihari falvakat Rophoin legközelebbi rokonának, unokaöccsének, 39 Elep adományozását megörökítő oklevél ilyen birtoktörténeti értelmezését lásd Módy Gy. i. m. Szoboszló és környéke. 138. - Balmazra gondol Balogh István is. Lásd Balogh I. Adatok az alföldi mezővárosok... i. m. 11. - Balmazt 1411-ben sorolják a debreceni uradalom tartozékai között, Hegyest már 1405-ben is. 40 Az ország politikai helyzetére, különösen Károly Róbert és Csák Máté viszonyára lásd Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. Bp., 1973. 47., 113., 146., 200-201., 204., továbbá uő: A rozgonyi csata. Bp., 1978. 23-26. Az 1311. szeptember 26-i keltezésű oklevelet lásd Anjoukori okmánytár. I. k. 233-234. 41 Zichy okmánytár. I. k. 132-133. C^ 69
