Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - V. Muzeológia - A debreceni Városi Múzeum

Salamon és a Fidzsi szigeteken gyűjtött tárgyait 1879-ben vásárolta meg a Kollégium. Sajnos az idó'k során ez az anyag egészében elkallódott. A régészeti, és „népismei" - néprajzi - gyarapodást az évenkénti Értesítőkből lehet megtudni. 1898-ban összesen 890 tételt, illetve tárgyat foglalt magában ez a leltár. Ebben az évben például Lößovits Arthur debreceni ékszerész és műgyűjtő több régészeti és újkori történeti tárgyat adományozott száz darab régi pénzen kívül. Közöttük őskori és honfoglaláskori bronz ékszereket, egy bronz karperecet a szoboszlói leletből, egy réz csákányt az ottományi leletből. A debreceni mészáros céh ezüst poharát 1696-ból, a hentes céh ezüst poharát 1745-ből. 1899-ben új gyűjtemény létrehozását határozták el, szorgalmazva „ereklyemúzeum és az 1848-49-i szabadságharc emlékeinek gyűjtését". Az ún. ereklyemúzeumba került Csokonai már ott lévő fuvolája mellé az „ördöngös" professzor Hatvani István ezüst pohara, Kazinczy vadászpuskája, Kossuth gyöngyhímzéses levéltárcája, Arany János pipája, Petőfi üvegpohara. A 48-as emléktárgyak között pedig zászlók, csákók, jelvények, fegyverek voltak. 1868-ban a gyűjteményeket nyilvánossá tették, mint ahogyan az Értesítő írta: „A múzeum a szünnapok kivételével minden vasárnap de. 10-12-ig nyitva van a látogatóknak, du. pedig nyáron 4-6-ig, télen 2-től 4-ig." Az 1870-es évektől azonban a látogatási időt teremőr hiányában kurtítani kellett, majd egyik vasárnap az ásvány tárat, a másikon az állatmúzeumot és a régiség tárat nyitották meg a közönség előtt. A Kollégium muzeális gyűjteményei közül az ún. történelmi arcképcsarnokról, a metszet- és rajzgyűjteményről, az ide került néhány plasztikai alkotásról nem az én feladatom szólni. A múlt század első felében tehát a Kollégiumi gyűjteményekből nem lett tényleges múzeum, olyan magángyűjtemény sem volt Debrecenben, mely ennek alapja lehetett volna. A sorra alakuló megyei és városi régészeti, történeti és múzeumi társulatok példájára ezért Telegdi Kovács László ügyvéd 1864-ben az általa alapított Debreczeni Ellenőr c. hírlapban debreceni múzeum-egylet és múzeum alapítására hívott fel. A Régészeti és Múzeumi Egyesület tervezetét majd csak 1873-ban dolgozták ki. A városi múzeumot úgy kívánták megalapozni, hogy a tulajdonjog fenntartásával átveszik a kollégiumi gyűjteményeket, azokat kezelik és gyarapítják. Az egyházkerületi közgyűlés ehhez nem járult hozzá, s mint Zoltai Lajos írta: „Ez az erőtelen mozgalom akkor éppen úgy elaludt, mint az a másik, amely szintén a hetvenes években a tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlési termében egyháztörténeti múzeum alapítását vette célba." Pedig a városi múzeum létrehozásához jó példát szolgáltattak volna az önerőből alakult múzeumok: Nyíregyháza és Gyula 1868-ban, Szombathely 1872-ben, Székesfehérvár és Jászberény 1873-ban és Tiszafüred 1877-ben. Tizenhét évi hallgatás után Zoltai Lajos vetette fel a múzeum ügyét a Debreczeni Ellenőr 1890. december 2-i számának „Vidéki múzeumok" című vezércikkében, a következő év július 23-i számban pedig azt az elgondolását, hogy törtéf^ 663