Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - V. Muzeológia - A debreceni Városi Múzeum

Fáy János a képgyűjteményét még emődi tartózkodása alatt alapozta meg. Később külön kezelt könyv- és kézirat, ásvány és csiga, valamint görög-római régészeti gyűjteményrészt alakított ki. Anyai nagybátyjától Klimó György pécsi püspöktől pedig 40 000 forint értékűre becsült numizmatikai gyűjteményt örökölt. Ez utóbbit egy alkalommal el akarta adni, hogy további festményeket vehessen. Képgyűjteményéről - melyet a házában, Rickl Zelmos Arnos vas- és fűszerkereskedő lakásán és a piarista atyák rendházában helyezett el - ezúttal nem szólok, hiszen emlékülésünkön Szőlősiné Kürti Katalin számol majd be a debreceni képzőművészeti gyűjtésről. Fáy János gyűjteményét végrendelete szerint unokaöccse Fáy Lajos, a tornavármegyei főispán fia örökölte. Át is vette és özvegye, feltehetően már csak egy részét, az 1870-es években is őrizte. A városból elkerült gyűjtemény tehát ugyancsak nem mozdította elő egy debreceni múzeum tényleges megalapítását. Térjünk vissza néhány mozzanat megvilágítására a Kollégium könyvtárban a XVIII. század végétől állandóan gyarapodó különböző műtárgyakhoz. Takács Béla írta meg a muzeális gyűjtemények történetét az 1988-ban megjelent „A Debreceni Református Kollégium története" c. munkában. A numizmatika - mely elsőnek szerveződött meg - tételeit 1811-ben vázlatos, majd egy 1831-től vezetett részletes leltár sorolja fel. Például Rickl József debreceni kereskedő és Nagy Mihály gyógyszerész 1844-ben több száz - elsősorban római pénzt ajándékozott a Kollégiumnak. Gyarapodott a régiségek részlege is, többnyire római kori és középkori leletekkel. De már ekkoriban számon tartottak őskori tárgyakat is. 1858-ban ide került a hajdúböszörményi bronzkori depot-lelet egy része. 1865-től a Kollégiumi Értesítők rendszeresen felsorolják a gyűjteménybe újonnan bekerült tárgyakat. 1841-ben néprajzi anyag jutott a Kollégium birtokába Sárvári Jakab táblabíró - Sárvári Pál professzor fia - adományából. Pontos jegyzéke megvan az egyházkerületi levéltárban. A népművészeti és népéleti tárgyak e szerint „a Bihar megyei derecskéi uradalom helységeinek lakosai által készített kézművek" voltak: vessző-, gyékény- és szalmafonatok, kender és gyapjú anyagú textíliák, hímzések, pl. „Fekete-Bátorban szőtt, varrott és csipkézett lábravaló" és hímzett ing. „Zsadányban szőtt és varrott darázsujjas", szűcs és szíjgyártó munkák, „ónos és rézzel cifrázott bot", bogrács alá való kutyagerinc, „czinnel cifrázott borotva tartó titkos zárral", Tetétlenben készített eke. Kovács János, aki 1856-ban lett a természetrajz tanára, korábban gróf Tisza Lajos fia mellett volt házi nevelő a geszti kastélyban. Az itt létrehozott madár- és állatgyűjteményt az ő kérésére adományozta később a gróf a Kollégiumnak. 1855ben Kovács eljutott Tisza Domokossal Afrikába is s az ott gyűjtött különböző tárgyak szintén a kollégiumi könyvtár gyűjteményébe kerültek, az 1823-ban már külön kezelt ásványtár mellé. Ez utóbbit gazdagította az ugyancsak a Tisza család ajándékaként 1856-ban ide juttatott több mint másfélszáz darab kőzet és ásvány. A következő évben ide került a világhírűvé vált „kabai meteorit", majd új korszakot nyitott 1878-ban Szőnyi Pál nagyértékű adománya, több mint húszezer ásvány. A világjáró debreceni orvos dr. Kempf József Ausztráliában, Új-Zélandon, a 662 ?J