Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - V. Muzeológia - Zoltai Lajos, a muzeológus

felismeréséhez és kronológiai meghatározásához. A hajdúbagosi és egyeki bronzkori urnatemetőket ő fedezte fel a tudomány számára. Egyik legismertebb korai ásatása az 1911. évi Hortobágy-porosháti szarmatakori temető feltárása. Sajnálatos, hogy ezek eredményeit idegen nyelven csak harminc év múlva egy posthumus cikke tette az európai régészeti irodalomban közismertté. Zoltai Lajos az archeológust örökíti meg a hajdúsámsoni bronzkincs első feldolgozása, melyről 1926-ban angol nyelven megjelent rövid közleményét a később világhírűvé vált angol régész, Gordon Childe látta el jegyzettel. Külön kell szólnunk arról az áldozatos munkájáról, mellyel a lezárt és felszámolásra kerülő és csak részben hatóságilag exhumált régi debreceni temetők emlékanyag át mentette meg. Zoltai régészeti feltárásait az élesszemű megfigyelések, a megbízható adatok jellemzik. Ha az ő kora óta az ásatási technika sokat is változott és finomult máig, példaként áll előttünk felméréseinek pontossága és kitűnő sírrajzai, térképei, leletrajzai ma sem nélkülözhetőek. Nem szükséges különösebben hangsúlyozni, hogy milyen jelentős volt Zoltainak az a felismerése, mellyel Magyarországon szinte elsőként kezdte meg a tatárjárás, majd a török pusztítása nyomán elnéptelenedett, feledésbe merült középkori és késő középkori települések kutatását. Alkalmazott módszere - az okleveles anyag búvárlása, a régészeti lelőhelyek bejárása és azonosítása - ma is példamutató. Archeológiai vonatkozású tudományos eredményei közül kimagaslanak azok, melyekhez a levéltári és szakirodalmi forráskutatásokat is maga végezte: a középkori templomhelyek feltárásai és a faluk helyének azonosításai. Csak a legutóbbi évek régészeti-helytörténeti komplex muzeológiai törekvései célozzák azt, amit Zoltai már az 1920-as években elkezdett és meg is valósított: olyan településtörténeti térkép megszerkesztése egy-egy jellegzetes táj egységről, mely feltünteti az őskori, népvándorlás kori, honfoglalás kori lelőhelyeket éppen úgy, mint az elpusztult középkori faluhelyeket. Zoltai Lajosra, a muzeológusra, is ugyanaz a tárgyszeretet, pontosság és megbízhatóság volt a jellemző, mint a régészre. Kor-, illetve funkciómeghatározásai, a lelő- vagy gyűjtőhely körülírása, a leletkörülmények rögzítésének módja ma is csak kismértékben kívánna korrekciót. Az ásatásból és gyűjtésből származó anyagot szinte azonnal beleltározta. A tárgyak túlnyomó többségét a leltárkönyvekbe be is rajzolta, ha kellett méretarányos kicsinyítéssel. Ma, amikor múzeumunk törzsanyagának annyi kényszerű átköltöztetést kellett elszenvednie, bámulatos türelemmel készített ceruza- vagy tollrajzai nagyon sok esetben az egyetlen, de nagyon is komoly segítséget jelentik a tárgyak azonosításában. A múzeum gyarapodásáról az évi jelentésekben számolt be. Jelentős ismeretterjesztő tevékenységet is végzett azzal, hogy a legértékesebb és legérdekesebb új szerzeményekről a helyi lapokban is hiteles, saját maga által illusztrált cikkekben tájékoztatta a közönséget. Amikor 1911-ben elvállalta a Debreceni Képes Kalendárium szerkesztését, tulajdonképpen muzeológusi népművelő feladatot látott el. ?% 655