Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - V. Muzeológia - Zoltai Lajos, a muzeológus
Az adott körülmények között saját maga végezte a gyűjtésből, sőt ásatásból eredő múzeumi anyag konzerválását, sőt restaurálását is. Minden kitelt belőle, rajzolt, cserepet ragasztott, megtervezte az újonnan szerzett anyag kiállítási elhelyezését, elvégezte illusztrálását. Zoltai Lajos dolgozta ki a városi múzeum végleges szervezeti szabályrendeletét és első házirendjét, melyek legjelentősebb részükben ma is helytálló követelményeket tartalmaznak. Kora muzeológusi szemléletét meghaladják azok a lépései, melyekkel a vidéki egyházak tulajdonát képező műtárgyak és műemlékek hatásosabb védelmét óhajtotta előmozdítani. De elsők között volt a természeti emlékek felkutatásában és védettségük szorgalmazásában is. Már 1909-ben összeírta a természeti emlékeket Debrecen határában. A műemlékek védelme - amely csak legújabban kapcsolódik szorosabban a területi múzeumokhoz - Zoltai Lajos szemében szintén a jó muzeológus területe volt. Hogy egyebet ne említsünk, az ő indítványára helyezték el a Petőfi-emléktáblát a Hortobágyi csárda falán. Ha a múzeumi népművelő munka legfontosabb területén, a kiállítások megrendezésében természetesen nem is lépett ki kora sok tárgyat kiállító szemléletéből, nyugodtan mondhatjuk, hogy az ismeretterjesztő munka más területein viszont mint muzeológus a ma támasztott követelményeknek is megfelel. Önálló könyvei, publikációinak folyóiratokban, újságokban közzé tett, de rangos kisebbnagyobb tanulmányainak sorában szervesen illeszkednek a százával írt magasigényű népszerűsítő cikkei. Ebben korát évtizedekkel megelőzte. Saját tudományos gyűjtő és feldolgozó munkásságára alapozta az ismeretterjesztő tevékenységet. Ezzel ezreket és ezreket nyert meg a múzeumi gondolatnak, a múlt tárgyi emlékei megbecsülésének és megmentésének. A múzeumtörténetnek is első avatott művelői között találjuk Zoltait. A városi múzeum történetét ő írta meg. Az 1929-től már a Déri Múzeumban elhelyezett új állandó kiállítás vezetőjének várostörténeti részeit is ő írta. Nem adatott meg neki, hogy a Hatvan utcai házban évről évre egyre szűkösebb körülmények között működő, a városi múzeum átköltöztetése után a névadó nagyértékű gyűjteményeivel gazdagodott és a követelményeknek megfelelő épületben elhelyezett Déri Múzeumnak is vezetője lehessen. De ahogyan a történetíró, az etnográfus és régész Zoltai Lajos munkássága nemzedékeken át példamutató marad, úgy gondolunk Zoltaira, a fáradhatatlan, önmagát a múzeumnak áldozó muzeológusra, aki a Löfkovits-féle kis magángyűjteményt alapul kapva ásatásaival, néprajzi, helytörténeti, iparművészeti és irodalmi gyűjtéseivel tudományosan megalapozta és országos szintre emelte a régi debreceni Városi Múzeumot. A századfordulón a magyar helytörténetírás igen alacsony színvonalon állt. Művelőinek nagy többsége kimerült a köztörténeti adatok ismételgetésében s megelégedett azzal, hogy az országos politikai és hadieseményeket helyi vonatkozásokkal kibővítse, nem egyszer aránytalanul felnagyítsa. A megyénként, városonként szinte sablonosán egyforma szövegekben jóformán csak a végtelenbe 656 C^