Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

vezért. Mindegyik képen nemcsak Koppány lova ez, hanem Hollóé. A tiszakanyári, tiszadadai, tokaji, a tócóskerti Tilalmas lovainak őse. A krumplis szekerek, az őszi szántások szimbolikus magasságokat hordozó, sorsot kifejező lova. Társai a történelmi messzeségben a királyt hordozzák, vagy varkocsos pogány magyarokkal vágtatnak, Holló László kortársaiként a földbe szinte beleragadt szántó paraszt, vagy a viharba került kocsis nyomorúságát, kiszolgáltatottságát hangsúlyozzák. Julow Viktor 1960-ban írt Az ihletett művész c. tanulmányában megfejtette ló-ábrázolása lényegét. Idézem: „...Őszi szántás c. képe életművének egyik csúcspontja. Ady »magyar ugar«-jának illusztrációja lehetne - kongeniálisan az. ...Két ló az eke elé fogva szinte a kép mértani centrumában - jelzése annak, hogy itt sűrűsödik a kép jelképes mondanivalója. (Hollónál, éppúgy mint Adynál, Tornyainál, a ló gyakran válik sors-szimbólummá). A szürke ló csüggedt fejével az igába görnyed, a másik dacos-rémülten felszegi fejét." A Koppány-képek lovai hordozzák a festői mondanivaló leglelkét a kezdeti történelmi témáján, a Fehértó áldozáson is. Az 1927. évi két tusrajz és az 1929-ben készült kréta-tanulmány után megfestett 1927., illetve 1929. évi olajfestmények világa - különösen az időben korábbi változat aktjaival és félaktjaival - Holló László mitologikus képeivel rokon. A barnával, sárgás barnával, szürkével és zölddel meghatározott színvilágú két kép megjelenítési ereje az áldozathoz vezetett ló fehér foltjának villanásával fokozódik fel. A Koppány-képek világát teljesítik ki a honfoglaló magyarság Hollónál egyszerre mitikus és ugyanakkor a belső valóságot is kifejező rajzai, akvarelljei, festményei. A pogányok, az Emese legendája, a vérszerződés, a honfoglalás, a Zalán futása, az alpári csata mind példái a téma erős vonzásának, a teljes festői megoldásra törekvés lendületének. Hiszen az 1927-es Tanulmánya Vérszerződéshez c. krétarajzától négy évtized telt el az 1966-ban készített tizenegy tus, lavírozott tus, tinta rajz, majd akvarell és olaj-tanulmányig, a Vérszerződés (olaj, 68x80 cm) szavakkal le nem írható színgazdagságú, Holló majdnem példa nélkül álló formai kompozíciós erejét töretlenül mutató kiteljesedéséig. Holló László történelmi képfestészetében Koppány, a pogány vezér ellentétes, de mégis kiegészítő alakja I. István. Az államot apja nyomdokain tovább szervező, a magyarságot a korabeli Európa akkor már kétségbevonhatatlanul haladóbb feudális társadalmi-gazdasági-világnézeti rendjébe átvezető király. Kegyes és harcos, hivő és igazi reálpolitikus. A Holló-képek István királya egységes felfogású. A Koppány holttesténél megjelenő király nemcsak ellenpárja, de vérrokona is, embereinek halálán érzett fájdalmában osztozó, önmagát is legyőző testvére. Az első téma az 1935-ben már megfestett király-temetés. A Tanulmány Szent István temetéséhez (olaj, 33x42 cm) az egyik legexpresszívebb történelmi képe. A kisméretű kép majdnem szétfeszül. A sötétkék ég, a figurák ruháinak kis fehér foltjai, a piros palástba burkolt test hidegsége színben fejezi ki a király halálával a népre szakadt gyászt, fájdalmat. 1938-ban közel kétszeres méretű képen fejleszti 640 fj