Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)
tovább a témát. Színben is, mert a királyné és az ország méltóságainak ruháin, sőt a halott király köpenyén, ruháján megjelenik a piros és a sárga, az előtér zöld csíkjai, valamint a háttérből kivilágító sárga tüzek felfokozzák a sötétkék éggel való színellentétet. A kép a gyász hangulatát adja, bármilyen gazdag színekben. A megoldás újszerűségét mutatja, hogy a háttérbe vágtató lovasokat helyez. Ugyanolyan ellentét ez, mint az egyik fajta Koppány változatnál. A lovasok mozgása még csak jobban kiemeli a holttest immár visszavonhatatlan mozdulatlanságát. A király-temetés témáját akvarell freskóterve is megörökíti 1938-ban. És még az évben megszületett a nagyméretű Szent István temetése, melynek sajnos csak egy töredéke (olaj, 44,5x61,5 cm) maradt fenn. Ebből is látjuk, hogy hatalmas erejű alkotás volt s a fennmaradt részlet híven adja a kép színerejét. Egy imádkozó barát csuhájának sárgával való megfestése megragadó ellentét-hangsúlyozás a sötétkék éggel. A kép megcsonkulása magában nem indokolja, hogy Holló a témát évtizedeken át érlelve alakítva, új nagy összegezésre készül már 1966-ban megfestett í. István temetésével (olaj, 33x41 cm). Láttuk, hogy e nagy történelmi korszakkal való valóságos viaskodása késztette a Koppány kompozíció új és új megfestésére is. És 1970-ben egy akvarell tanulmány után elkészült a nagyméretű (73 x 113 cm), a korábbiaktól világosabb színekkel felépített olajkép. Úgy tűnik sajnos az 1938-as kép töredék -, hogy ez a megfogalmazás jóval több alakot komponál be a kép középpontjába is (az imádkozó barátok csoportja például). Holló László sajátos emberábrázoló erejét pedig mintha a paraszti tárgyú képeitől kölcsönzött siratóasszonyok szerepeltetése is mutatja. Ezek a népi figurák a háttér lovasaival együtt ellenpontját adják az ország előkelőinek, a püspöknek és a papi csoportnak. Ugyanakkor kifejezik az egész ország gyászát, a maguk személyes gyászát a nagy király halála miatt. Az 1927. évi kréta-rajz ugyan a téma előlegezése volt, de csak 1937-ben festette meg második István-témaként két változatban is A szentkorona felajánlását alig eltérő méretben (olaj, 70x60, illetve 74x60 cm). I. István ezen a két képen arcán hordozza, tekintetéből sugározza a népe sorsáért érzett felelősséget, a választott út helyessége felől önmagával megvívott harc lelki gyötrődéseit. A redőzött sárgabarna palást jóval inkább vezeklő csuha, mint uralkodói köntös. A kék háttér ellentétes színe, a sötétkék-fehér formálású Mária és kis Jézus szobor plaszticitása még jobban hangsúlyozza a királyfigura alázatát, nemcsak az áhítatban, hanem a népe jövőjéért való aggodalomban. A művész teljes lelki azonosulását, az I. István kora sorsdöntő jelentőségének belső átélését bizonyítja, hogy a királyi arc egyszersmind Holló önarckép is. Itt kell vallanunk arról, hogy valóban mindig úgy éreztük; mind Koppány, mind I. István alakjába Holló László önmaga vívódásait, harcait, gyötrelmeit és népével való egyvoltát is belefestette. A koronát s ezzel népét is felajánló, az ország függetlenségét megvédelmező I. István egyik legkifejezőbb képzőművészeti megjelenítése Holló Szentkorona felajánlása. Az egyik változat a székesfehérvári István király Múzeumban van. C^ 641
