Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

mindig szerepel egy egyszer féltérdre ereszkedő, másszor előrehajló magyar harcos; a vértes, sisakos, lándzsás lovag - a „vasas német", ahogyan Holló nevezi - s egy másik hol álló, hol előrehajló harcos. És István, aki a legtöbb megfogalmazásban álló figura, de többször is a Tanulmány Koppány halálához (1938, olaj) c. kép felfogásának megfelelően lóháton jelenik meg. A Koppány-képek színvilága alakul a mester korszakainak váltódásaival. De mindig a viharos ég mélykékje, a fehér vagy sárga csíkokkal a horizont, a gyep, némelyik képen a háttér, illetve a jobb oldali részen festett erdő dús zöldje, a király ruhájának váltva domináló sárgája, vöröse vagy feketéje egymásnak feszülő ellentétjei teremtik meg a tragikus hangulatot. Azok a változatok, amelyeken a háttérben lovasok vannak, mintha az égaljából vágtatnának ki (a már említett 1937. és 1938. évi olaj-tanulmányok), mozgalmasságukkal mintegy még jobban kiemelik a képmező nagy részét elfoglaló halott test dermedtségét. 11. kép. Holló László: Tanulmány a Vérszerződéshez, 1927, kréta A Koppány-képekről szólva utoljára hagytuk az egyik - szerintünk a téma megragadásában s festői megoldásában is központi szerepet játszó elemet: a gazdája holttestéhez védőén, őrtállóan, az ember elmúlásának döbbenetét erősítőén földbegyökerezett lábú lovat. A kékes fehér, sárgás fehér villózásával megfestett ló, előrenyújtott nyakával, leszegett, fejével mintha életre akarná kelteni a pogány CS 639