Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

sök portréit festi meg, virágokat a szobában vagy kertben (Őszirózsák, 1929 - Napraforgós csendélet, 1934). Újból és újból felkeresi a számára is mindig újat nyújtó Hortobágyot, a pródi pusztát (Alkony a pusztán, 1934 - Bikagulyás, 1934). E korszakából kiállított képei közül kiemelkedik a szándékosan keményen tartott, merész sárgákra, barnákra és kékekre komponált Böjti utca (1929) és gyűjteményes kiállításának legszebb alkotása s eddigi műveinek egyik kiemelkedő értéke a Böszörmény este (1929). A mély kék ég piciny holdfényének frappáns megvilágítási hatása, a templomtéren szinte lopakodó cigányzenészek a couleur locale-t is tökéletesen szólaltatják meg. A látvány mozgalmasságát a téli fehérségben a figurák eleven színeivel és ábrázolásuk naiv absztrakciójával adja vissza a Korcsolyázók (1929). Ugyancsak telitalálat a Vásár jelenet (Ringlispíl) c. 1929-ben festett olajképe. A festmény szerkezetének központjába a forgót állította, s dinamikus színellentétekkel, a figurák nagyon is gondos komponáltságával adja vissza a vásári kavargást, mozgalmasságot, a pillanat érzékelését. A kert virágainak, bokrainak és fáinak majdnem mesevilágszerű dús pompázásában a Keletet kutató, könyvébe merült tudós sétáló alakja kitűnően érzékelteti a természet és a bölcs ember harmóniáját, - Dr. Molnár I. kertjében (1932). A képi megoldásában is meghökkentően merész és pompásan összefogott, a munka mozgását, de veszélyességét is érzékeltető Fadöntés (1932) pedig a téma eredeti megragadását bizonyítja. 4. kép. Maghy Zoltán: Fadöntés, 1932, olaj A harmincas évektől állandó szereplője a Debreceni Műpártoló Egyesület tárlatainak. De később a meg nem értett, majd jócskán mellőzött művész évekig nem is tud komolyan dolgozni. Ki kell emelnünk azonban a felszabadulás utáni friss termését is bemutató 1949. évi hajdúböszörményi kiállítást és 1956 óta újból rendszeresen találkozunk képeivel a Hajdú-Bihar megyei képzőművészeti munkacsoport tárlatain is. Szülővárosában 1959 majd 1962 telén rendez gyűjteményes kiállítást, mind a két tárlaton félszáz-félszáz képpel szerepel. Az utóbbi években merészebb színvilágú s legsikerültebb darabjaiban lendületes, új fejlődést mutatott, úgy hogy CS 615