Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

korábbi munkásságának eredményeit, egyéni hangját megőrizte. Őszinte törekvéseket tett műveinek tematikai gazdagítására is. Korábbi kedves témáit újra meg újra előveszi, önmagával is elégedetlenül keresi az adott látvány végleges művészi megfogalmazását. így a Csend (1963) c. olajfestményét a közel három évtizeddel korábban alkotott Böszörmény este c. képének párhuzamaként a téma tömörítettebb megoldásának tekinthetjük. A Tyúkpiac (1963) nemcsak színgazdagságával és szerkesztési erényeivel, hanem a sajátos helyi miliő mozgalmasságának hű tükrözésével ragad meg bennünket. Visszatér a korcsolyázók és a vásári jelenet témája is, még egységesebb, egyszerűsített és az akvarell frissességére, illetve a pasztell technika adottságaira épülő expresszívebb megfogalmazásban (Korcsolyázók, 1961 és Cirkuszsátor, 1963). Az 1963 évben készített olaj- és akvarell-sorozat kiállított képei (Siófokon, Balaton, Szeles Balaton) merész színfelfrissülését s újabb, impresszionisztikus felületkezelését példázzák. 5. kép. Maghy Zoltán: Tyúkpiac, 1963. olaj Maghy Zoltán festészete az egyéni hangvétel megtalálásának éveitől kezdve a tényleges, tárgyias valóságból indul ki. Attól nem is óhajt elszakadni. A húszas évek végétől számított egy évtizedig tartó első kiemelkedő pályaszakaszában sok képi megoldása a részletek kidolgozásának hasonló megközelítése alapján kínálkozna a „finánc" Rousseau-val történő rokonitása. De míg annál minden képen egy mesevilág születik meg, addig Maghy a szükséges redukció és absztrahálás mellett is szemléletében tudatosan kötődik a természethez. S hogy a rajzi pontosság és a részletgazdag ábrázolás mellett festészete mégis lényegesen több volt s ma is több, mint látványfestészet, azt az a többlet biztosítja, amit alkotó módszerének következetességével és az ábrázolt valóság lírai átérzésével nyújt. Képeinek egyéni hatását különösen fokozza, hogy még a Vaszary posztimpresszionizmusától tanultakra szervesen ráépíti az expresszionizmus eredményeinek egy tudatosan vagy ösztönösen érvényesülő népi, naiv felfogással való ötvözését. Témái szinte kéz alá adottak. Elsősorban egy életre vállalt városa Hajdúböszörmény utcaképei, öreg házai, 616 ^