Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

szeretettel és mély lélekábrázolással bemutató Apám (1924), a beteg nagymamáról festett szuggesztív Betegágyon (1925), a barát és festőtárs eredeti, vérbő egyéniségét telibetaláló Káplár Miklós arcképe (1925), és apjáról s húgáról készült lírai pillanatfelvétel pasztelljei (Apám, 1925 és Húgom, 1925), valamint az 1926-ban festett Önarckép. Az 1927. év nyarát a Vaszary vezette nagymarosi művésztelepen töltötte, - itt festett képei már önálló szemléletre és kifejezési formára való törekvéséről tanúskodnak. A gyűjteményes kiállítás nagymarosi képei közül kiemelkednek a biztos rajztudást bizonyító, piros és zöld színhatásokra felépített, eredeti kivágású és Maghy későbbi utcaképeire már ekkor jellemző szerkesztéssel megfestett Nagymarosi házak, Nagymaros és Nagymarosi utca. Itt érlelődött első nyilvános sikere is, 1928 tavaszán a Szinyei Társaság kiállításán a Nemzeti Szalonban szerepel Oktogon-tér (1928) és Karácsonyest Hajdúböszörményben (1928) c. képe. 1. kép. Maghy Zoltán: Apám, 1924, olaj 2. kép. Maghy Zoltán: Nagymarosi házak, 1927, olaj Ugyanez év nyarát Káplárral és Boromisza Tiborral a Hortobágyon töltötte. Együtt rajzoltak, festettek, beszélgettek. A háromhónapos pusztai táborozás, különösen is Káplár közvetlen hatása sokkal jelentősebb számára, mint Nagymaros. A Hortobágyon szerzett tapasztalatait Maghy Zoltán egész festői pályáján át művészetének alapozásául tekintette. Ekkor kristályosodott ki alkotómódszerének legfontosabb vonása, - a természetből kiindulva olyan öntörvényű belső realitást ábrázol, ami mellett sajátos expresszív módon, képi nyelven fejeződik ki a művész és a látvány közötti bensőséges, lírai kapcsolat is. Ettől kezdődően máig érvényes a sajátmaga által így fogalmazott vallomás: „...embereket, házakat, tájat mindig a festészet tükrében láttam." A puszta természeti szépségei ihlette alkotások eddigi oeuvre-jében jelentős helyet foglalnak el. A két-három színnel megoldott sejtelmes és mégis valóságélményt adó Holdfényes Hortobágy (1928), a táj embernemzavarta c^ 613