Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

csendjét és meghittségét sugárzó Nádas (1928). Az akkor még a maguk saját kisvilá­gának ősi rendjében élö rideg pásztoremberek markáns figuráit is egyéni színvilá­gában és formanyelvén fejezi ki, - Hortobágyi pásztor (1928), Hortobágyi juhász (1928). 3. kép. Maghy Zoltán: Vásárjelenet(Ringlispü), 1929 olaj 1929-től néhány rövidebb ideig tartó távollét, párnapos külföldi út kivételével szüló'városában él. Önmagát legyőzve vállalta a családi birtok kötötte életformát s választotta a vidéki művész sok megpróbáltatást, meg nem értést és csalódást is tartogató életét. Sorozatosan és sikeresen kiállít a Nemzeti Szalonban, majd a Mű­csarnokban (1929, 1932-1938), de nemhogy a fővárosba törekedett volna, még a közeli Debrecen vonzását is legyőzi. Első gyűjteményes kiállítását 1930-ban ott­hon rendezte meg. Egyéni stílusa az 1929-39 közötti évtized képein már éretten és félreismerhetetlenül mutatkozik. Képeit különben még a kevésbé jártas tárlatlátoga­tók is azonnal felismerik. A kor festői irányzatainak sokféleségében is a maga útját járta s a kávéházi művészasztaloktól oly távoli provinciában, a hajdú végeken sem szikkadt provinciálissá. A most már értékes képzőművészeti hagyományokkal ren­delkező Hajdúböszörményben - a város sajátos művészeti központot teremtő han­gulatának vizsgálata megérné a külön tanulmányozást - művészete megértő, baráti visszhangra, biztatásra is talált. A haladó szellemű publicista, a kiváló orientalista, talán az utolsó magyar humanista polihisztorok egyike, dr. Molnár István benső ba­rátjai közé avatja. Ezzel a körülötte tömörült baráti körnek is tagja lesz. Munkássá­gának egyik legtermékenyebb és legértékesebb évtizede ez. Az 1930. majd 1935. évi debreceni bemutatkozása, valamint az 1935. évi má­sodik hajdúböszörményi önálló kiállítása után 1937-ben eljött az ideje, hogy gyűj­teményes kiállítást rendezzen Budapesten is. A „Műterem"-ben ötvenegy olajkép, pasztell és akvarell tanúskodott a férfikora határára s pályájának egyik kiemelke­dő szakaszába ért művész eredetiségéről, a naturához kötődő, de belsőleg kiérlelt gondolat- és érzelemgazdag művészi világáról. Családtagok, barátok, jó ismerő­614 fo

Next

/
Thumbnails
Contents