Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

csendjét és meghittségét sugárzó Nádas (1928). Az akkor még a maguk saját kisvilágának ősi rendjében élö rideg pásztoremberek markáns figuráit is egyéni színvilágában és formanyelvén fejezi ki, - Hortobágyi pásztor (1928), Hortobágyi juhász (1928). 3. kép. Maghy Zoltán: Vásárjelenet(Ringlispü), 1929 olaj 1929-től néhány rövidebb ideig tartó távollét, párnapos külföldi út kivételével szüló'városában él. Önmagát legyőzve vállalta a családi birtok kötötte életformát s választotta a vidéki művész sok megpróbáltatást, meg nem értést és csalódást is tartogató életét. Sorozatosan és sikeresen kiállít a Nemzeti Szalonban, majd a Műcsarnokban (1929, 1932-1938), de nemhogy a fővárosba törekedett volna, még a közeli Debrecen vonzását is legyőzi. Első gyűjteményes kiállítását 1930-ban otthon rendezte meg. Egyéni stílusa az 1929-39 közötti évtized képein már éretten és félreismerhetetlenül mutatkozik. Képeit különben még a kevésbé jártas tárlatlátogatók is azonnal felismerik. A kor festői irányzatainak sokféleségében is a maga útját járta s a kávéházi művészasztaloktól oly távoli provinciában, a hajdú végeken sem szikkadt provinciálissá. A most már értékes képzőművészeti hagyományokkal rendelkező Hajdúböszörményben - a város sajátos művészeti központot teremtő hangulatának vizsgálata megérné a külön tanulmányozást - művészete megértő, baráti visszhangra, biztatásra is talált. A haladó szellemű publicista, a kiváló orientalista, talán az utolsó magyar humanista polihisztorok egyike, dr. Molnár István benső barátjai közé avatja. Ezzel a körülötte tömörült baráti körnek is tagja lesz. Munkásságának egyik legtermékenyebb és legértékesebb évtizede ez. Az 1930. majd 1935. évi debreceni bemutatkozása, valamint az 1935. évi második hajdúböszörményi önálló kiállítása után 1937-ben eljött az ideje, hogy gyűjteményes kiállítást rendezzen Budapesten is. A „Műterem"-ben ötvenegy olajkép, pasztell és akvarell tanúskodott a férfikora határára s pályájának egyik kiemelkedő szakaszába ért művész eredetiségéről, a naturához kötődő, de belsőleg kiérlelt gondolat- és érzelemgazdag művészi világáról. Családtagok, barátok, jó ismerő614 fo