Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

gazdagodva így került vissza a festő Blattner a bábjátszáson keresztül újból a piktúrához. Furcsa pályafutás. Tele örömmel és küzdelemmel. Az igazi művész örömével és küzdelmével. Jövőre - ötvenesztendős érettségi találkozójuk lesz Debrecenben - feleségét és kislányát is szeretné elhozni. Tervei felől érdeklődve elárulja, hogy mutatóba és ajándékba három képét hozta el a Déri Múzeumnak, és nagyon szeretné, ha a télen Debrecenben, pályakezdésének városában mutatkozhatna be gyűjteményes kiállításával. * Az 1960-ban tervbe vett kiállítás Debrecen megyei Városi Tanács és a Déri Múzeum közös rendezésében valósult meg. Sajnos a művész debreceni gyűjteményes kiállítása megnyitásán személyesen nem tudott jelen lenni. A város és a múzeum vezetőségéhez, valamint a megnyitó közönségéhez intézett levelét e sorok írója olvasta fel. Úgy érzem, nem lesz haszontalan e levelet itt egészében közzétenni, elsősorban azok részére, akik Blattner Géza 1961. február 12-26. között bemutatott tárlatát nem láthatták. „Hogy mit jelent Debrecenben születni, ott nevelkedni, megérezni, magábaszívni és szerte vinni a széles nagy világba egy kis darab magyarföld színét és zamatját, életem és főleg művészi munkásságom igazolják legjobban. Már ifjúkoromban érdekelt a mi nagy alföldi városunk sajátos népe, környezete és ennek egyedülálló légkörét kíséreltem képeimben lerögzíteni. Ezt az atmoszférát kerestem volt a múlt nyáron, amikor 40 évi távollét után pár napra hazalátogattam. Egy öntudatában erős, mozgalmas várost láttam viszont, ahol ma másformában is visszataláltam azt a múltat, ami 40 évi távollét alatt bennem oly sokszor visszazengett. Ha nem is láttam viszont a hajdan olyan híres köpködő kaszinót, afatucskót áruló talyigásokat, a rétesbéles sütőket vagy a gumirádlis 2 fogatút, az emberek gondterhelt vonásai mögött mégis csak felfedeztem az én évődő természetű nyakas debreceni fajtám bizakodó mivoltát. Elindulásom első éveiben Debrecen volt az én múzsám. Ott ismertem meg rátarti cíviseit, a sok sok szegény igavonóembert, a kis árust, a cigány putri muzsikás lakóit és sok más, azóta tán kiveszett emberfajtát. Elkerülhetetlen találkozás magával a festői témával, amit ahányan, annyiféle felfogásban festettünk meg és amihez elvitatlanul a hazai milieu adta meg az impulzust. Később Budapesten, amikor szűkebb hazám neves fia, FAZEKAS MIHÁLY Ludas Matyiját vittem bábszínpadra, megint csak Debrecen jutott eszembe, mint ahogy sokkal később a nehéz időkben 1942-ben a franciaországi kisfaluban, Valencayban a nagy Moliére egyik fiatalkori darabját a Medicin Volantját rendezve ugyancsak a mi Fazekas Mihályunk figurái álltak előttem. Bizonyára olvashatta Moliére műveit. A korának szellemiségét követte, felhasználván közelebbi kis hazájának problémáit; a maga magyar szemüvegén keresztül formálta meg mondanivalóját. ^ 605