Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - IV. Művészettörténet - Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

Holló Lászlóval barátsága itt született meg s állott ki minden próbát évtizedeken át. Egyidőben elvégezte a Müncheni Állami Iparművészeti Iskolát is. 1920-ban állított ki először a Műcsarnokban mint a pécsi művésztelep tagja. 1922-ben Csók Istvánnal és Rudnay Gyulával együtt állított ki. Első gyűjteményes kiállítását több mint száz művéből 1924-ben rendezte Budapesten, a „Belvedere"-ben. Ugyanennek az évnek áprilisában a budapesti tárlata anyagából rendezte meg első debreceni gyűjteményes kiállítását az akkori Kereskedelmi Társulat dísztermében. Fiatalkori munkásságából csak az egykor, gyűjtők tulajdonába került képei maradtak meg, a többi budai lakása romjai alatt pusztult el a háborúban. Kedvelt festői voltak Van Gogh, Cezanne és Gaugain. Művészi látásmódját már fiatalon az jellemezte, hogy igyekezett az ábrázolt alakokban az egyénit, a jellegzetest, sőt a karikírozhatót megragadni. Ez magyarázza, hogy korán a bábjátszás felé is fordult figyelme. 1919 márciusában két festő társával, Walleshausen Zsigmonddal és Detre Szilárddal megalakítják a „Wayang Bábjátékok" című bábszínpadot Rónay Dénes igazgatásában s a Belvárosi Színházban mutatkoznak be. A kis együttes a proletárforradalom ügye mellé állt és egy - Várnai Zseni által írt prológussal megnyitott - aktuális mondanivalójú bábjátékkal mutatkozott be a dolgozó népből álló közönségnek. 1921-ben „Művészi Bábjátékok" névvel saját igazgatásában két festő társával járta Budapestet és a vidéket, hogy ismertesse a bábjáték lehetőségeit. Ezekben az útkereső években 1919-1924 között vitte színre többek között Balázs Béla két művét: A halász és a hold ezüstje és a Fekete korsó, valamint Róna László Urfaustját, Neogrády László Ludas Matyiját és a Kosztolányi Dezső által feldolgozott bájos óflamand mesejátékot, A lovag és jegyesé-t. A haladó gondolkodású festő és a kis fabábukon át a társadalmat is megbíráló bábjátékos nem tudott beleilleszkedni az ellenforradalmi rend szellemi miliőjének szűk kereteibe. 1925 szeptemberében kiment Franciaországba. Megélhetése biztosítására Párizsban iparművészeti műhelyt alapított, hiszen a piktúrával való érvényesülés útja egy fiatal számára csak a műkereskedők „támogatásával" nyitott volna meg. Rengeteget dolgozott, festett és Párizsból küldte be képeit a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállítására. 1927-1931 között évenként rendszeresen kiállított a Salon des Artistes Indépéndants-ban és a Salon d

1 Automne-ban. Barátjával, Vértes Marcellel és a többi franciaországi haladó magyar művésszel dolgozott együtt, két kollektív kiállítást is rendeztek. Négyéves előkészítés után visszatért régi szerelméhez, a bábjátékhoz. Francia nyelvű bábjáték műsorával „Theatre de Marionettes Arc-en Ciel" elnevezéssel (Szivárvány Bábszínház) 1929. október 28-án mutatkozott be a párizsi Le Journal színpadán. A műsorban Fried Tódor és Tóth Sándor magyar festőművészek közreműködésével több pantomim került színre, valamint Balázs Béla A halász és a hold ezüstjé-nek francia nyelvű változata. Blattner Géza szakított a tradicionális bábjátékkal és újszerű billentyűs bábuival, különböző anyagokból készített díszleteivel jelentős sikert ért el. Munkássága vetette meg alapját az első, párizsi nemzetközi bábjátékos kongresszusnak. 602 ?j