Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

adományozta bihari, szabolcsi, közép-szolnoki és vasi falvakban lévő részeit. Ezek között rendelkezett vámospércsi és sámsoni részbirtokairól is. Ezek szerint a kolostorba vonult fiúra királyi kegyelemből öröklési jog háramlott.

121 Több birtokuk - köztük Sámson - miatti perek nyilván okául szolgáltak, hogy Zólyomi Dávid fia János és Zólyomi Miklós fia László, György és Ferenc kérték II. Lajos királyt, hogy birtokaikba új adományként iktattassa be őket. A király 1520. április 10-én erre a váradi káptalant utasította is. A káptalan szeptember 8-án jelentette, hogy a birtokokba - köztük Sámson és Vámospércs - ellenmondás nélkül végrehajtotta a beiktatást.

122 A beiktatást megelőzően július 27-én a váradi káptalan előtt kötöttek egyezséget egyrészről albisi Zólyomi János, másrészről Köbölkuti Ambrus szentjánosi apát és sógornője Köbölkuti Miklósné Orsolya asszony, ekkor már Papfalvi Jánosné első házasságából származott négy leánya nevében is, vitás birtokaik - köztük Sámson - ügyében.

123 A falu jobbágytelkeinek csak kis része tartozott a debreceni uradalomhoz, mely miután Corvin János fiúörökös nélkül halt el, visszaszállt a koronára. A király Debrecent és az uradalmat 1507-1508 fordulóján adta zálogba Szatmári György pécsi püspöknek, de 1509 szeptember táján a debreceni uradalmat Szapolyai János szepesi gróf kapta meg. 1520-ban a vámszedő helyeket vizsgáló bizottság működött Bihar megyében is. Tanúvallomások és helyszíni szemle nyomán állapították meg, hogy az 1492-ben is meglévő sámsoni vám nem törvényes. Ott sem híd, sem töltés nincsen, egyszerű szárazvámot szednek, mely Szapolyai János erdélyi vajdának jövedelmez. Sámsonban megrakott szekér után 4 dénárt, teher nélküli szekér után 2 dénárt, lovasnak és gyalogosnak l-l dénárt kellett fizetni.

124 Az 1450-1510 közötti évtizedekből, mint láttuk, elsősorban a korábbi földesúri családok illetve egyenes- vagy oldalági leszármazottainak birtokmegtartási, illetve birtokszerzési pereiről voltak adataink. Nagy részük megegyezéssel, birtokosztozkodással végződött. Sámson és a többi érintett falu jobbágyainak viszont számos hatalmaskodást kellett átélni. Legtöbbször maguk a jobbágyok voltak hol elkövetői vagy részesei, hol elszenvedői ezeknek az erőszakos cselekedeteknek. Békés és Bihar déli része az 1514. évi parasztháborúban az egyik központja volt a felkelt kereszteseknek - Bajomtól fel Pocsajig és Derecskéig. Sámsonról és a környező falvakról nincs semmilyen közvetlen adatunk a megnövekedett terhek és szolgáltatások, a földesúri tiszteknek és maguknak a földesuraknak ezek behajtásában tanúsított embertelensége miatti fegyveres mozgolódásról. 121 Bunyitay i. m. III. 256. 122 HBML. XV. 1. Oklevélmásolatok. 426. sz. 123 HBML. XV. 1. Oklevélmásolatok. 425. sz. Iványi Béla: Bihar és Bars vármegyék vámhelyei a középkorban. = Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. XII. évf. (1905.) 88., 93., 94., 97., 101. - Csánki i. m. I. 524. C^ 573