Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

tárait (... possessionem Theth et Zalouchsamson vocaturem in comitatibus de Zabouch et Byhor existentium...), valamint a Szabolcs megyei Újfalu és a Szatmár megyei Dobos határait.

60 A szomszédok, név szerint említve Debreceni Jakab és Pál mesterek jelenlétében Sámson falu „igaz és régi határait" bejárták, ahol szükséges volt, a határdombokat megújították vagy újakat emeltek. Ezek után a nádori ítélettel jóváhagyott birtokcsere alapján Ujfalu-i Lukács mestert Tét falu és a Boldogságos Szűznek szentelt kápolna, valamint Szalóksámson falu és Szent Adalbert mártír tiszteletére emelt kő templom birtokába beiktatták, Lukács a Téti család őse lett. A határleírás szerint Szalóksámsont délkeletről indulva Debrecen és Fancsika, majd Debrecen és Apafa (Az oklevélben Apafája), ezután Árokteleke és Tursámson, végül Újlak határai veszik körül. Szólnunk kell arról, hogy Herpay Gábor a debreceni városi levéltárban őrzött középkori oklevelek regesztái között az 1347. évi oklevélben szereplő falut Szabolcs megyeinek tüntette fel. Ez korábban engem is, újabban Németh Pétert tévesztette meg.

61 Az eredeti oklevél, 1438. évi átírása egyértelműen Biharban lévőnek mondja a falut, melyet később is ebbe a megyébe helyeznek. Zoltai Lajos a határjárás alapján már 1913-ban megállapította, hogy Szalóksámsonnak „3000-3500 kat. holdra terjedő tekintélyes határa volt". Magába foglalta Nagycsere erdő nyugati részét, az Apafája erdő és a „sámsoni dombok nevezetű katonai gyakorlótér" és a Debrecen-Mátészalka vasútvonal közötti újosztású földeket - sőt valószínűleg az említett „nagy gyakorlóteret is". Gyanította, hogy a várostól kb. 4 km-re a vámospércsi úttól északra lévő Perzsedombon a falu templomhelye volt. Itt ugyanis a tégla- és vakolattörmelékek mellett, szántás után „olykor-olykor pénzek, csontok, cserepek" kerültek felszínre. így 1914. szeptember 2-3. között kisebb ásatást végzett a dombon, mely Móré András kisgazda földjére esett. Téglafalakat nem talált, mert az új földek 1876. évi kiosztása után 1878 körül a kelet felől szomszédos Erdős Sándor és mások tanya építéséhez szedték fel a falmaradványokat. Zoltai így csak döngölt agyag alapozást talált, több helyen roncsoltan. De ásatási naplója rajza szerint egy kisméretű félköríves szentélyű egyház állt itt. A hajó déli fala alatt 5 méteren és a szentély déli 1/4-e alatt volt az agy agalapozás legépebben maradt része. A templom körüli temetőnek 8-9, részben bolygatott sírját találták meg ugyancsak a déli oldalon. Ezekből kerültek elő bronz hajkarikák, melyek korát ő a XIII-XIV. századra tette.

62 A Anjou-kori okmánytár, i. m. V 46-52. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV.A. 1021/a. Meo. 26. átírva eredetin a váradi káptalan 1438. június 4-én kiadott oklevelében. Eredeti, pergamen, zöld selyemzsinóron függő pecséttel, a pecsét törött. HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 28. Debrecen sz. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái (Összeállította Herpay Gábor. Debrecen, 1916.) 23. A 23. sz. regeszta. Az oklevél régi jelzete Diploma 23. - Németh: A középkori Szabolcs, i. m. 172. Zoltai Lajos: Legrégibb határjárások és helynevek a debreczeni pusztákon. = A Város. 1912/13. évf. 3. füzet 4-6. Debrecen sz. kir. város Múzeumának Jelentése az 1914. évről. (Debrecen. 1915.) 12. és Zoltai Lajos ásatási napló 1913. évi füzetében. Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye Adattára. - Zoltai: Települések, i. m. 52. - Perzse-dombja: Zoltai Lajos: Debreceni halmok, hegyek... (Debrecen. 1938). 43. ^ 555