Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig
Sámson és környékének XII. századi birtokviszonyairól, településeiről - mind a bihari, mind a szabolcsi oldalon - alig tudunk meg valamit okleveles forrásokból. Annak ellenére, hogy Bihar és Szabolcs legkorábbi vármegyéink közé tartoztak. Szabolcs vár megyéjének területe 1010 körűire állandósult, egyidőben és párhuzamosan az egri püspökség legkésőbben is 1009-ig történt alapításával. Bihar vár megyéjének kialakulása az 1020-as évekre tehető. Bihar 1030 körűiig az egri püspökséghez tartozott. Ettől kezdve pedig a Szent István alapította bihari püspökséghez. Ennek székhelyét a korai „földvárral" rendelkező Bihar helységből 1093 után Szent László helyezte át a közeli Váradra. Györffy György álláspontja szerint nincs nyoma e két megye egész területén megszálló honfoglaláskori nemzetségeknek illetve első utódaiknak, mert a trónvárományos herceg, a dux uralmi területéhez, a dukátushoz tartoztak. Bóna István kutatásai alapján a bihari várat Szent István korára keltezi. A trónörökös Imre herceg részére épült ki. így vált később is az Árpád-házi hercegek dukátusának központjává. Biharban nyilván királyi adományozás révén korán megjelentek olyan ősi nemzetségek, melyek a XI. századtól már itt birtokosok: a közeli rokon Ákos és Barsa nemek, Szabolcs megyében pedig a Balogsemjén és a Kata nemek, valamint az Anonymus által Árpádtól megadományoztatott „kun" vezér, Ohat neme. Sámson szomszédságába közülük csak a Balogsemjének tarthatók számon, Bagos birtokosaiként. Fontos számunkra a Borsod vármegyében ősfoglalónak tekintett Örsur nemzetség, mely a Sámson melletti Bigécs, Köpcs és Tamási falvak birtokába a XII. században kerülhetett. 18 Sámson és a fent sorolt három falu történetét - sok más településével együtt közel három évszázadra meghatározták a Gutkeled nemzetség birtokszerzései Szabolcs és Bihar vármegyék területén. A Géza fejedelem, Szent István, majd Péter uralkodása alatt hazánkba jött nyugati jövevények között volt a németföldi Gut és Keled testvérpár. Lehettek ők a későbbi „de genere nemzetség" névadói, bár Karácsonyi János a XI-XII. század fordulóján szereplő Gut comest és Keled comes bácsi ispánt tartotta névadóknak. Ősi birtokuk Fejér megyében volt, a Székesfehérvártól északnyugatra fekvő Gut. Péter rövid uralma alatt a királyi testőrség parancsnokai, a hercegi kíséret tagjaiként a dukátus területén nagy birtokokat kaptak. Fejér megyében nem alakult uradalmuk, a nemzetség sem ott építtetett monostort. Gut falut 1254-ben éppen hogy idegenektől vásárolták vissza. 19 A legelső birtokaik Szabolcs Györffy: Az Árpád-kori Magyarország, i. m. 1. 573, 576. - Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye története. I. XI-XIII. század. In. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. (Szerk.: Entz Géza. Budapest, 1986.) 117-119. A dukátusra Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára. (Budapest, 1959.) 36.41. - Bihar várra Bóna István: Erdély rövid története. 2. kiadás (Fó'szerk.: Köpeczi Béla. Budapest, 1993.) 148-149. és uő: Az Árpádok korai várairól. 11-12. századi ispáni várak és határvárak. (Debrecen, 1995.) 7, 29-30. - Az Örsur nemzetségre Györffy: Az Árpád-kori Magyarország, i. m. I. 737. és Németh i. m. 123. 19 Györffy: Az Árpád-kori Magyarország, i. m. II. (Budapest. 1987.) 330, 386-87. - Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. I—III. (Budapest, 1900-1901.) II. 20-21. C^ 539